Lehet valami bajom attól ha soha nem beszélgetek senkivel?

Ha olyan a lelki beállítottságod, hogy ez neked elég, akkor nem lesz semmi bajod.

Ha kevésnek találod, akkor a szociális kapcsolatok hiánya előbb-utóbb bizonyítottan depressziós tüneteket, mentális zavarokat, hosszabb távon pedig fizikai betegségeket okoz.

Tehát igen, lehet bajod tőle. Hogy meddig mehet így, az tőled függ. Neked kell egy szociális hálót magad köré kiépíteni, még ha ez elsőre ijesztően hangzik is.

Szerintem többféle hatása is van, ha az ember nem beszélget. Persze nem biztos, hogy ezek mindenkinél gondot okoznak, hiszen vannak mérhetetlenül bölcs és emberbarát remeték is.

Szerintem a legáltalánosabb probléma, hogy belecsavarodik az ember a saját gondolataiba, mivel nincs visszajelzése, kontrollja, amolyan „vonalas” gondolkodásúvá válik, radikalizálódik. Másrészt egocentrikussá válik az ember, mert hozzászokik, hogy csak magára kell godnolnia. (Ennek legrosszabb formája, amit szerintem mindenki ismer, a klasszikus egyedül élő öregasszony, aki mindenkinek beszól, folyton zsémbel, eléd furakszik a sorban, stb.)

Persze ez nem biztos, hogy zavarja az embert, ha már ilyen mentális állapotba került.

A saját életemben azt érzem, nekem nagyon sokat segít az ép elmém megőrzésében az, hogy ki tudom mondani a dolgokat, kommunikálok másokkal. És ugyanezt látom a barátaimon is. Szükségünk van rá, hogy elmondjuk a napi bosszúságunkat, megosszuk a kételyeinket, örömünket egymással. Nem azért, mert tanácsot várunk a másiktól, elég, ha meghallgatnak. Mert azáltal, hogy kimondunk valamit, racionalizáljuk, sikerül kívülről tekintenünk az adott szitura, ami által könnyebben feldolgozzuk. Sok minden kimondva egyenesen viccessé válik – a humor pedig a legjobb feloldása a dolgoknak. Másrészt pedig, ha el tudjuk mondani a dolgainkat másoknak, gyakran kiderül, ők ugyanazokkal a problémákkal küzdenek – és tapasztalatom szerint már az megnyugató, ha tudja az ember, hogy nincs egyedül valamivel.

És egy kis tudomány: nemrég készítettek egy felmérést arról, mely tényezők jelzik előre legjobban, hogy ki mennyi ideig fog élni. Meglepő módon nem az egészséges táplálkozás, a mozgás, a nem dohányzás stb. lett a legfontosabb tényező a hosszú élet titkában, hanem két dolog: a közeli kapcsolatok (akikre számíthatok a bajban) és a mindennapi interakciók mennyisége (szóba elegyedsz-e a postással kicsit, jársz-e valamilyen klubba stb.). Ez számomra azt mondja, hogy a mentális egészséghez szükségesek az emberi kapcsolatok, és hát tudjuk, hogy a lelki egészség a testünkre is hat…