Jelenleg dolgozok egy munkahelyen másfél hétig,12-14 órákat vagyok ott egy nap, egy protekciós munka. Én viszont nagyon ugyerzem hogy nem bírom es nagyon szenvedek. Mit tegyek?

Most erre mit mondjak? A legtöbb embernek nincs lehetősége válogatni, hogy mit és hol dolgozna szívesen. Lehet hogy szar az egyik helyen, erre elmész máshová mert szakmádhoz kapcsolódik, és lehet még rosszabb lenne.

Ha ezt nem bírod akkor hogyan fogsz normál esetben évtizedeket ledolgozni? vagy majd Te is olyan leszel mint rokonom hogy míg ment a bánya, közel is volt, imádta, amikor meg bezárták már ezeket, akkor b_____tt dolgozni többé, leszázalékoltatta magát valahogyan.

Hát ezt neked kell tudni. Sokan voltunk már olyan munkahelyen ahol a halálunkon voltunk, volt aki bírta, volt aki nem. Mondjuk jó lett volna tudni, hogy ez most csak nyári meló-e nyári szünet alatt és mész suliba nemsokára, vagy pedig már felnőtt vagy és kapkodsz a munkák után ahol csak tudsz.

Az biztos, hogy a munkáltató nagyon nem örülne, hogyha egy protekciós ember másfél hetet se bír ott ki és egyszer csak közli, hogy viszlát. Főleg úgy, hogy nyilván tisztában voltál vele, hogy milyen munkát kell majd végezned és mettől meddig. Én legalábbis onnantól nagyon megfontolnám, hogy engedném-e annak az alkalmazottamnak, hogy akárkit is ajánljon nekem. Én már csak azért is kibírnám azt a másfél hetet, hogy ne hozzam szar helyzetbe az ismerősöm.

De ha ezt még félre is tesszük, hova mennél utána dolgozni? Ha ilyen melót kaptál protekcióval akkor gondolom egyedül a végzettségedre támaszkodva nem találnál sokkal jobb munkákat. Ha ezt itt hagyod az elején akkor ugrik vagy a teljes fizu vagy a jelentős része. Utána mi lesz ha a következő munkahelyt se bírod, meg az azutánit se? Mindenhonnan elmész? Ez elég gyors módszere annak, hogy tönkretedd a környéken a hírneved és messzebb kelljen munkát keresned.

Én azt mondom, hogy ahogy hazaérsz irány a forró fürdő, esetleg valami kenőcsöt használj ha nagyon nullán vannak az izmaid és feküdj le aludni. Elhiszem, hogy szar, de másfél hetet azért ki lehet bírni akkor is ha szenvedsz, mindenféle maradandó károsodás nélkül.

Üdv a való életben. Másfél hét? Ne röhögtess. Az bőven semmi. Fogd fel túlélő tábornak. Ami nem öl meg, megerősít.

Az ember 48 órát is kibír alvás nélkül, nekem a 72 a rekord eddig. Évekig dolgozam úgy, hogy alig pár órát aludtam éjjel. Meg olyan körülmények közt laktam, ahonnan nekem nem volt hova hazamenni, mert az volt a haza, hogy inkább le se írom.

És te ilyenért sírsz? Hát... Ideje feltornázni a korlátaid egy kicsit magasabb szintre. Különben az egész életét végig fogod picsogni.