Mondtatok már úgy fel hogy nem volt új helyetek?

"Mert mindig kell az ember. "

Igen, de külföldön sem szeretik a léhűtőket, és ott még annyit sem érsz, mint egy helyi hajléktalan.

12es ez nem igaz,ott idegenként normálisabban fogadtak mint itthon,

Persze dolgozni és teljesíteni kell,de azt itthon is.

Egyszer igen.

Folyamatosan egyre jobban szenvedtem a munkahelyemen, de eleinte még több pozitívum volt, mint negatívum. A végzettségeimben nem sikerült elhelyezkednem, pedig egy részüket munka mellett szereztem, sok délután, szabadnap ment rá. Hezitáltam, hogy jó lenne-e egy másik irodai adminisztrációs munka.

Kényelmes a közlekedés, jó a közösség, szép a környék, mégiscsak irodai, hé-pé, nagyon jó a csoportvezető, stb-stb.

Aztán változások jöttek, így szépen elkoptak a pozitívumok, győztek a negatívumok: felmondott a nagyon jó csoportvezető, leromlott a közösség, kilátásba helyezték a költözést egy olyan helyre, ahova rosszabb a bejárás.

Én meg egyre rosszabbul és rosszabbul éreztem magam (leginkább a monoton munkától illetve másodsorban egy munkatársamtól), mogorva voltam egész nap, többször sírtam, jó esetben a mosdóban vagy eldugott lépcsőfordulóban. Már attól rossz kedvem volt, hogy bent kellett lenni.

Pár hét alatt találtam új helyet.

Azért nem akarok ebből rendszert csinálni, ez a bevételkiesés is fájt, nomeg mégiscsak kockázat.

Sok ismerősöm pár hónap után rendszeresen felmond és utána otthon pihennek, nem is keresgélnek rendesen munkát eleinte. Hogy merik meg miből telik rá?

Szóról-szóra, mint a 14-es.

Másfél évig dolgoztam pü-i asszisztensként, annál jóval többet csináltam, de ezt a részét a mai napig nem bánom, csak marha kevés fizetésért tettem mindezt. És még ez sem érdekelt volna, ha a munkatársaim nem olyanok lettek volna, amilyenek. Sokszor sírtam én is, amikor a többiek ebédeltek és nem hívtak magukkal, vagy hallottam, hogy rólam beszélnek. Lépcsőfordulóban is bőgtem... Borzalmas volt. Nagyon kiutáltak, mert csendes vagyom és introvertált.

Nyaralás után visazamentem és közöltem, hogy végeztem veletek, elég volt. A semmire mondtam fel, de a híd alá is szívesebben mentem volna, minthogy még egy átbőgött napot ott töltsek. Persze a felmondási időt ledolgoztam, de az már más volt. El kezdtem visszapofázni nekik végre. Kiálltam magamért.

Nemsokra rá találtam állást, azóta itt vagyok és imádom. És megtanultam kiállni magamért, érdekérvényesíteni. Életem legjobb döntése volt.

Igen. Mint többek itt, már nem bírtam ép ésszel a főnök hülyeségét, szabit se lehetett tőle kérni, mindenbe belekötött (ez egy nagy multi volt nem kis magyar cég). 2 hó felmondási idő volt. Nem kerestem extrém módon, 3 hetet voltam otthon mikor jött az ajánlat amit elfogadtam, még 1 hónapot ráhúztam az otthonlétre.

Más kérdés hogy az a meló borzalmas lett végül (pedig nem annak tűnt) szóval fontolgatom hogy innen is felállok.