Mit tegyek egy állásinterjún, ha nem érek annyit, mint amennyit kérek?

Tudom, a legegyszerűbb az, ha nem kérek többet, mint amennyit érek, de a dolog nem ilyen fekete-fehér.

Amit kérek, az nem az álom jövedelem, hanem az "ebből még kijövök" fizetés. És az a baj, hogy a tudásom meg a képességeim nem érnek annyit, mint amennyire szükségem volna. Kicsit olyan érzés ez, mintha nem érdemelném meg a létezést.

Az iskolában szerzett papírom mögött nincs valódi tudás. Az iskolából az erőforrás hiányzott, belőlem meg a szorgalom.

Nincs mögöttem sok év tapasztalat. Nem vagyok pályakezdő, de még sokszor tanításra szorulok.

Nem rendelkezem a divatos kompetenciákkal, mint jó problémamegoldó képesség, kiváló csapatjátékos, stb. Ha úgy érzem, kifoghat rajtam egy probléma, nagyon hamar stresszes leszek. Emellett nehezen barátkozom.

Egy ideig próbáltam magammal elhitetni, hogy nekem a monotónia tűrés az erősségem, mondván hogy az állandóság nyugalmat ad, de ez sem igaz. Valójában hamar unatkozni kezdek és a precizitás elveszik belőlem. (Viszont, mint fent írtam, a kreatív feladatokhoz meg túl stresszelős vagyok.)

Huszas éveimet taposó nő vagyok. Ráadásul kifejezetten csúnya, mégis úgy érzem, szülőgépnek néznek a munkaadók.

Nincsen nyelvtudásom. Sok helyre mondjuk nem is kell, de azért volt már belőle hátrányom

A túlsúly hátráltat a munkában. Ha csak 20 percet állnom kell, a hátam már nehezen viseli a plusz kilók tartását. Hamar le kell ülnöm, hogy egy kicsit kihúzhassam magam. (Olyankor teljesen nekifeszülök a széktámlának és úgy nézek ki, mint aki vajúdni készül. Borzasztó így létezni a kollégák szeme láttára)

Sem a fizetés emeléshez, sem egy jobb állás megszerzéséhez nem tudok előrukkolni valami plusszal. Szerintetek mit lehetne belőlem kisajtolni, hogy jobb legyek?