Miért van az, hogy a munkahelyen a szorgos dolgozókat semmibe veszik, ellenben aki kitúr másokat, nagy a mellénye, arról a Hr-es munkatársnak pozitìv véleménye van?

A szorgos dolgozó aranybánya a cégnek. Még irodában is rengeteg trágya meló van, amit épeszű ember nem sokáig végez. A szorgos, lelkes munkavállaló azért jó, mert ezt is megcsinálja. Viszont egy idő után szeretne kitörni a fos melóból, szeretne valami jobbat csinálni. Na de ki fogja akkor az aljamunkát végezni, ha a lelkes dolgozó előrébb lép?

Éppen ezért a tápláléklánc alján lévő lelkes dolgozókat lenyomják a víz alá. Ne tanuljál tovább, ne jelentkezzél kisfőnöknek, ne akarjál jobb melót, lapátold a sz*rt, mert valakinek ezt is kell csinálnia és nem tudjuk, kit fogunk a helyedre hozni, ha elmész innen.

Ezzel szemben a látványosan dolgozó munkavállaló gyorsan tör előre. A kis- és nagyfőnökök, illetve HR-esek hamar észreveszik akkor is, ha amúgy gőzük sincs arról, ki mit dolgozik. Márpedig a hazai cégeknél ez gyakori: a főnökök csak a számokat nézik, minden ződbe' legyék, aztán hogy ezt hogyan éri el a részleg, azt magasról letojják. Ha minden nap hadiállapot van, az sem baj, csak az eredmények jöjjenek.

Ilyen környezetben jól érvényesülnek a tehetségtelen hiperaktív hülyegyerekek. Egyébként is gyakori az ún. felfelé buktatás jelensége: ha valaki nem jó a pozíciójában, de van 1-2 haverja a cégnél, esetleg már olyan régen ott van, hogy drága lenne kirúgni, magasabb polcra teszik. Kevesebb operatív munkát végez, többet nézegeti és színezgeti az Excel-táblázatot, több beosztottja lesz, aki ki tudja javítani a hülyeségeit, összességében pedig kevesebb kárt okoz így, mint ha közel maradna a tényleges munkához.

A szorgos kuli meg mint mondtam, végezheti a munkát, ő ért hozzá és nem rontja el, ezért kell eltaposni, hogy ott is maradjon, ahol van, mert nélküle hiába smúzolnának a felkapaszkodott kisfőnökök az értekezleteken, nem jönnének a számok és mindet kirúgnák.