A siker érdekében, ha mások emiatt háttérbe szorulnának. Akkor melyiket választanád?

Nem tudom, hogy pontosan milyen szituációra gondolsz. Írok példát.

Ha csak úgy lehetnék sikeres, hogy másokat eltaposok, akiknél lehet, hogy nem is lennék alkalmasabb, csak nagyobb a befolyásom, és ezzel visszaélek, az nem az én műfajom.

Ha tiszta versenyben élek a lehetőségeimmel, és többet teszek a sikerért (visszaélés nélkül), mint mások, akiknek ugyanúgy van esélyük, akkor nem érdekel, ha utólag siránkoznak, akiknek nem jött össze, hiszen ők nem tettek bele annyi mindent.

Talán szemléletesebb példát is tudok.

Egy futóversenyen nyerhetsz úgy is, hogy levágod az utat, vagyis csalsz, meg úgy is, hogy jobban felkészülsz, többet edzel, jobban odafigyelsz az étkezéseidre a felkészülési időben, mint a veled azonos szinten lévő többi futó, mint mások. Mindkét esetben lehetnek csalódottak azok, akiknek nem jött össze.

Ha valakit le kell nyomnom azért pl hogy feltörjek karrieremben, akkor megteszem, de tisztességgel.

Beleadok mindent.

Opciók:

Vannak akik csak vannak és simán felül lehet múlni őket - az olyan ne is sírjon, aki van mint a befőtt.

Gyengébb konkurencia - lenyomom.

Velem egyszintű - tisztességes egyenlő esélyek, a munkánktól függ mit alkotunk.

Erősebb ellenfél. - megpróbálni mindent bele adva s lesz ami lesz.

Győztem.

Vannak akik bele tojnak saját karrierjükbe, azokat nem sajnálom, ő döntésük, cselekedetük ahol vannak.

Akik versengésbe alul maradnak:

Vannak akik kezet fognak, gratulálnak és nem hisztiznek, méltósággal elfogadják az álláspontot.

Vannak akik depiznek, cigánykodnak - az továbbra is őket minősíti.

Volt olyan ember az életemben, aki ellen életemben 1x veszítettem.

Majd elhívott randizni 🙃

"Ilyen nővel se találkoztam még, mint maga"

Azóta együtt vagyunk. Külön-külön vállalkoztunk s segítjük abban is egymást.

Te most arra gondolsz, hogy csak akkor tudsz sikeres lenni, ha más elcseszi?

Tehát önerőből nem, csak más hibáin felkapaszkodva? Mert akkor van min agonizálni.