Mikor ismerjük meg a másikat?

Volt egy női főnököm, akivel nem jöttünk ki. Nem így terveztem, de így alakult. Mikor kellett volna neki segítség, akkor volt, aki elutasította, hogy sok dolga van stb. Mikor elküldték, akkor utána már ráért az az illető, aki elutasította. Jött az osztályra tevékenykedni, később ő lett a főnök. Eleinte semmi bajom nem volt vele. Kedves, normálisnak ismertem meg, aztán kezdtem ráeszmélni, hogy akár mikor megfogalmaz rólam negatív véleményt a környezetemnek, meg teljesen kifordult magából. Vannak pillanatok, mikor rendes, de volt, hogy sokáig fasírtban voltunk, ezért ezek a pillanatok olyanok, mint mikor a negatív véleményed után azt mondod, hogy bocsi.