Mit tegyek, ha képtelen vagyok együtt dolgozni egy munkatársammal, de muszáj?

Nyilván nem lehetsz képtelen, hiszen már megtetted, ellenkező esetben nem nevezhetnéd a munkatársadnak. Max. nem tetszik a dolog, de képtelen nem vagy.

Esetleg azon gondolkodj el, hogy jelen helyzetben ebből élsz. Nem az ő kedvéért dolgozol vele, hanem hogy legyen miből fizetni a számlákat.

Nagyon sajnállak, én már kétszer is belefutottam ilyenbe. Az első munkahelyemen volt egy korombeli kolléganőm, aki ahogy megszólalt felállt a szőr a hátamon, úgy vihogott, mint egy ló. Ráadásul egész nap dumált, be nem állt a szája, de mindenféle ostobaságról, konrkétan fosta a szót. Már majdnem felmondtam miatta, amikor a főnököm közölte, hogy átültetnek egy másik irodába. Utána igyekeztem elkerülni, ha nagyon kommunikálnom kellett vele inkább írtam neki egy e-mailt.

Mikor munkahelyet váltottam egy idősebb, szintén szófosós kolléganővel kerültem egy irodába. Ő is mindenféle ostobaságot összehordott, ami gyakorlatilag senkit nem érdekelt, de csak mondta, mondta. Ha nem figyelt rá az ember, akkor felállt, közelebb ment, hogy eme célzással tudtodra adja neked meséli pl. hogyan készült a hétvégi sült vagy mit ültetett tegnap este. Egy idő után besokalltam és bedugtam a fülem, sokszor nem is ment a zene csak bedugtam, hogy ne halljam mit mond és lássa nem figyelek. Volt, hogy integetett , hogy "helo hozzád beszélek", majd kivettem a fülest és mondtam hogy "bocs sürgős munka..." majd visszadugtam.

Hasonlót tudok neked is ajánlani, nekem ez vált be a legjobban. Miatta nem mondanék fel, mert szerintem a munkahelyek 90%-án találni hasonló kollégákat...

A munkatárs olyan, mint a testvér: Nem kérdezik, de odabasszák melléd:-).

Vicc nélkül, nekem is volt, nem is egy ilyen, most már csak telefonálgatnak, mert nyugger lettem:-). Túléltem:-), -meg kellett élni valamiből...