Mennyire "ajánlott" önként a saját szabadidőnket munkahelyi dolgokra fordítani?

ez teljesen munkahelyfüggő.

az 1ik helyen úgy fogják nézni,hogy azta milyen motivált.

odafigyelek rá mert ha ilyen marad a továbbiakban is,akkor komoly jövője lehet velünk.

a másik helyen meg dik hogy hajt,mekkora hülye.

de mindegy,úgy sem fog kapni 1 forinttal sem többet.

amúgy meg szerintem alap dolog minél gyorsabban elsajátítani azokat a képességeket amikre napi szinten szükségem van.

Saját belátásod szerinti mértékben ajánlott erre időt fordítani.

1. Nem a kollégáid egyénre szabott hülyeségeinek kell megfelelned, hanem a főnökeid által támasztott követelmény rendszernek.

2. Ha van miből képezned magad, abból nem csak általános érvényű ismeretekre tehetsz szert, hanem egy kellő részletességű képet tudsz arról is alkotni, hogy melyek a helyi jellegű sajátosságok, - amelyeket kritikusabban vizsgálnak, ill. jobban háttérbe szorítható.

3. Számonkérhető idővel, hogy miért hiányosak az ismereteid, ha rendelkezésre állnak a felkészüléshez, szinten tartáshoz általad is elérhető anyagok. -Igen, - arra sokan nem jöttek még rá a saját intelligenciájuk segítségével, hogy ezek az anyagok a szinten tartásról is szólnak, nem csak az új munkaerők részére készültek, egyszeri használatra. A kollégáid nem fognak helyt állni helyetted, ha sor kerül az általam felvetett számonkérésre!

És nem utolsó sorban: sok ember automatikusan "nyalizásként" könyveli le magában azt, ha valaki hajlandó a tőle elvárható legnagyobb mértékben együttműködni egy közös célért, - amely jelen esetben az együtt elvégzett munka, - holott ez nem egyenlő azzal, hogy x időnként bekopogtatsz különböző ajtókon azzal a céllal, hogy előnyöket remélve kutyulod a fost a főnököknél. Sokan keverik össze a szezont a fazonnal, - mert egyszerűbb gyűlölködni, mint gondolkodni. (Sokan abban a hitben vannak, hogy képesek erre, - pedig nem! 30 percnél távolabbi időterjedelemben képtelenek előre gondolkodni...)

Nekem volt olyan afférom, hogy a kollégám előtt kérdeztem meg, milyen munkát vehetek el a kollégámtól, mire kiakadva elkezdett sikoltozni, hogy "kutyulom a szart". Aztán ugyanezzel a lendülettel felvilágosítottam az illetőt, hogy ami történik, az azért van, mert van szabad kapacitásom és valójában arról szól, hogy tehermentesítsem a sok munka alól egy kicsit, amely éppen egy személyben ráterhelődött abban a pillanatban. Tátva maradt a srác szája, mert csak akkor esett le neki, hogy nem ellene irányult a gesztus, hanem az érdekében. A főnököm pedig csak ráncolt homlokkal, tágra nyílt szemekkel kiakadva nézett, - hogy ennyi értelem szorult a kollégámba. Nem a kollégám háta mögött és nem ellene cselekedtem, - de leszarom, hogy a példámban vázolt eset kinek a szemében "nyalizás", egyszerűen csak arról volt szó, hogy lemondtam a közös érdekért arról a lehetőségről, hogy a répát pörgessem, miközben a másik velem azonos munkakörű ember azt sem tudta, hová kapjon.