Miután kikerültél az iskola padból, hogy sikerült belerázódnod a munka világába?

én ki akartam élvezni az utolsó szabad nyaramat, de augusztus 1-el kezdtem a melóhelyen

ismerős ismerőse nagyon keresett embert és végül jelentkeztem

bár olyan végzettségem van amivel könnyen találok munkát bármikor, de nem bántam meg

Érettségi után elkezdtem dolgozni, mákom volt, mert addig még csak hobbi szinten foglalkoztam a grafikai tervezéssel, de ismerős céghez pont kerestek grafikust, és mivel hónapokig nem volt jelentkező, megbeszéltük, hogy szerencsét próbálok.

Elég nehéz volt az elején, kislányként, tapasztalat nélkül, ráadásul szociális fóbiám is van(/volt), így elég nehéz volt a beérkező ügyfeleket kiszolgálni.

Kb. 2 hónap volt az ami kegyetlen volt, sok mindent el is rontottam, az emberektől is féltem, de aztán valami fordulatot vettem, és a kollégákkal is elkezdtem jóban lenni, megtanultam nem izgulni, ha jön vásárló, sőt, azóta még tök random emberekkel is leállok csevegni bárhol, bármikor. Tehát a fóbiámon nagyon sokat segített. A betanult munkákat is elsajátítottam, a főnökkel szokott lenni közös projektünk, meg olyan feladatok, megrendelések, amiket csak rám mernek bízni, mert vagy nekem megy a legjobban, vagy rajtam kívül mindenki utálja csinálni.

Lassan 3 éve vagyok ott, most tartunk ott, hogy a grafikus csapat kicserélődik, mert mindenki most érzi azt, hogy szaporodni kell, még nem tudom lesz-e segítségem, akiket majd én tanítok be, vagy egyedül kell állnom a sarat.

21/L

Nehezen.

Pszichikailag is - osztálytársnak neveztem véletlenül a munkatársakat, iskolának a munkahelyet. Ezen kívül kevés a 20 nap szabadság, hiányzik a szabad nyár. Lehet, hogy elméletileg szabadabb vagyok, de a kevés szabadidő, kevés pénz, a tinikorhoz, (bejárós) egyetemista léthez képest ezerszer több teendő, elintéznivaló mégis keretek közé zár.

Amúgy én amióta dolgozom, tanulok is mellette. Volt pár rossz döntésem. Most pedig egy esti egyetemi szak közepén vagyok totál kiégve. Zh hegyek, beadandó hegyek. :D

Ez pesszimista lett, de ez van. A lényeg, hogy nehezen rázódtam bele és én inkább a főállású iskolás létet választanám.

Rosszul. Nem a munka miatt, előtte is szétdolgoztam magam (+ vizsgák stb.) de ez a napi 8, meg a fix kezdés, fix pihenőnapok... életveszélyes. Hajlandó vagyok, lennék napi 15-20 órán keresztül, akár a heti 40-en túl is aktív lenni, csak egy picivel több mozgásterem legyen... alig várom hogy beinduljon a saját biznisz és dobbantsak.

Ja és már az első nyárra kiégtem, a legszomorúbb az volt hogy van 3 napom a Balatonon és ennyi! Utána irány a neonfényes iroda, a retardált kollégák, az arrogáns ügyfelek! Ez 8 éve...

Én még egyetemista vagyok,utsó féléves. Dolgozom kb az első év végétől multinál.

Megutáltam ez alatt a 2 év alatt:D

Ha összejön a kezdő tőke és úgy érzem, sajat bizniszt indítok,nem nekem találták ki az alkalmazotti létet. Néha megalázónak érzem és rabszolgatartásnak.

23L