Ha az ember egyfolytában a felmondáson gondolkodik napi szinten, akkor belül voltaképp már fel is mondott? Ez már az elengedés szakasza (ld gyász szakaszai)?

Ez nem jelenti azt hogy felmondott.

Rengetegen vannak pl gyarakban dolgoznak, szenvednek kis szar penzert, de nem mondanak fel mert nem veszik oket fel kb. sehova es orulnek ha van munkajuk (amit utalnak).

A masik en nem tudom te mit szoktal csinalni, de hogy en nem gyaszolom a a munkahelyeimet, az biztos.

Szerintem ez ember- és szituációfüggő, nem mindegy, mi a probléma, mennyire súlyos.

De az én esetemben pl felmerült, aztán pár napig nem, majd az elfajuló kiközösítés, szarkeverés hatására újra, akkor mentem beszélni a főnökkel, aki persze megoldást ígért. Kivártam, mi lesz, nyilván még én lettem a szemét, hogy árulkodtam, na ott telt be a pohár, már intézkedtem. Az első gondolattól számítva kb két hétre adtam be a papírt.