Hogy lehet eltanulni azt a szemléletet, hogy ha kirúgják az embert, akkor nem letörik, hanem „egy ajtó bezárult sok másik kinyílik“ hozzáállást vesz fel?

Nem kell ezt tanulni valószínűleg azért ilyenek mert vagy van más lehetőségük,vagy nincsenek annyira rászorulva a munkára pl.a szüleikkel élnek (ezt azért írom mert én is így vagyok) és csak azért nem szoktam pánikba esni ilyenkor mert tudom hogy nem az utcára kerülök.

Amúgy meg egy nagy városban tényleg hamar lehet találni más melókat,nem úgy mint máshol,én is kis városban élek és itt sokkal szarabb a helyzet.

Többség nem szereti a változást, ezért vannak ugyanazon munkahelyen, ugyanabban a pozícióban 15+ éve, ezért nem csinálnak semmit munkaidő után, a TV bámulásán és a fb görgetésén kívül.

Kell egy egészséges megtakarítás, ami erre az esetre van. Azt mondják, hogy minimum 3-6 hónap. Én meg azt, hogy 1-2 év.

+Több lábon kell állni, és akkor nem ott vagy, hogy anyagilag a munkahelyedtől függsz, és mikor elküldenek, akkor "jaj miből fogok megélni"

Én így szoktam felfogni.

Valamilyen munkát úgyis találok,ha nem felel meg,akkor is megvan a fontos dolgokra a pénz és mellette kereshetek mást.

Az új lehetőségek nekem mindig azt jelentik,hogy új emberekkel, lehetőségekkel találkozhatok, ami hozzátehet az életemhez pozitív dolgokat.

Nem szoktam túlagyalni az ilyesmit.

#4 nem azért kell 1-2 éves tartalék, mert annyi idő alatt nem találsz melót, hanem azért, ami írtál, hogy ne kellejen elvállalnod kényszerből az első szembejövő sz@r melót.

+ bármikor beteg lehetsz, amiért kiesel a munka világából. Akkor azért jól jön az a 2 év nyugalom, hogy nem kell stresszelni, hogy a betegséged miatt miből fogsz megélni.

Ha van szakmai értéked vagy piacképes tudásod, azért valamivel könnyebb. Én azért nem szoktam kétségbeesni, mert tudom, hogy van rám kereslet. Lehet, hogy nem annyiért vagy többért, mint addig (általában mondjuk emelkedni szokott a bérem munkahelyváltásnál), de éhen nem halok és még a szakmából sem kell kilépnem.

Másrészt meg tudd, hogy minden munkahelynek megvan a maga nyűgje. Engem még nem rúgtak ki, de sokszor éreztem úgy, hogy ha én nem lépek, ők fognak. Okkal nyújtottam rossz teljesítményt, ez az ok pedig a cégen belüli valamilyen negatívum volt. Nem sajnáltam tehát, ha elmentem onnan, pedig volt, hogy úgy hagytam ott a munkahelyem, hogy még nem találtam új állást. Szar, egymást fúró kollégák, két év alatt nulla fizetésemelés, kispórolt berendezések, kaotikus céges működés, túlterhelés... Ezek voltak az okok. Mind olyan, amiben a következő helyen lehetett reménykedni, hogy végre nem lesz. Általában be is jött, aztán vagy lett más, ami zavart, vagy csak apróságok ehhez képest.