Hogy lehet eltanulni azt a szemléletet, hogy ha kirúgják az embert, akkor nem letörik, hanem „egy ajtó bezárult sok másik kinyílik“ hozzáállást vesz fel?

Aki alapból utálja a munkáját és van anyagi tartaléka nem igazán fog aggódni amikor kirúgják.

Piacképes tudással lehet másikat találni és lehet többet is fizetnek.

"elég ha kell a helyem egy főnöki havernek-és a főnök egyből helyet csinál a haverjának-valaki más kárára ."

Ez így van. Informatikus mérnök rokonomat rúgták így ki. Munkaerőpiaci értékét jelzi a srácnak, hogy még a felmondási (vagy felmentési ideje, nem tudom, hogy mondják, amikor a a cég tette ki), szóval még az alatt elhelyezkedett, kb. következő héten volt állása.

Szerintem az a lényeg, hogy milyen háttér van mögötted. Én pl. még pihiztem is egy hónapot (amikor nem kerestem munkát, csak rendbe szedtem magamat, tájékozódtam, stb.) Férjemnek jól megy a szekér, így nem volt gond, kényelmesen tudtam keresgélni.

Barátnőm pl. egyedülálló két gyerekkel, ő az első szar melót kénytelen volt elvállalni, 2 hónapig bírta. Utána is szar jutott csak neki, a pénz nem annyira rossz, csak a bejárás napi 3 óra (oda-vissza).

Szóval anyagi háttér, szerintem.