Hogy merjek ismét dolgozni és kilépni a félelmeimből?

Szia, sokat segített volna ha elsőre leírtad volna a korodat. Igazából ha jól értelmezem tele vagy félelemmel. Lehet nem az emberektől félsz, hanem úgy hiszem inkább attól félsz, hogy nem fogsz megfelelni számukra. Talán bemeséled magadnak nem vagy elég jó? Nem vagy olyan érdekes? Nem szabad megijedni semmitől. Gondolj arra, mi a legrosszabb ami történhet veled? Esetleg hibáznál a munkán? Nem hallgattnának meg a kollégák? Egyszerűen vágj bele a munkába. Bármennyire is rossz a munka, nem az elképzelés szerint van, de mindenképp próbáld meg. Csak úgy tudhatod megfelel e neked. És engedd el magad. Semmi rossz nem fog történni. Esetleg kis beszélgetésekbe keveredhetsz az új emberekkel. De annak kell örülni. Mivel foglalkoztál eddig? Hova valósi vagy? Mi a végzetséged? Mit szeretsz csinálni? Meglátod minden rendbe lesz, csak ne félj lépni.

Annyit szeretnék mondani ne félj a munkától se az emberektől. Ismét a barátnőm cipőjéből próbálok beszélni. Igazából már nem a barátnőm, mert összejött az egyik legjobb barátommal és ott hagytam a közös munkahelyünket, hogy ő boldog legyen. 5 éves kapcsolatunk megszakadt most. De le tudom írni, ő hogyan csinálta. Szóval ő is befejezte a sulit és 19 évesen viccen kívűl bármennyire sem szerette de benzinkúton kezdett el dolgozni. Sok ember undok volt vele, meg sokszor levonták a fizetését is teljesen hülyeség miatt. Utána találkoztam vele, és közösen elkezdtünk dolgozni mint nyomdászok. Mindketten ezt a szakmát fejeztük, szóval nagyon örültem neki. Sok közös témánk volt, meg érdekes módon ugyanazt az iskolát is fejeztük. Szóval mégtöbb dologról tudtunk beszélgetni. De a munkahelyen 4 évet együtt dolgoztunk de csak mi ketten párban. Szóval nem voltak kollégáink. Ketten vittük a céget a vállunkon. Azután sok konfliktus keletkezett a vezetőséggel és munkahelyet váltottam. Ő viszont félt, sose talál más munkát és egymaga maradt. Miután sikeresnek bizonyult az új munkahelyem, áthívtam oda hozzánk dolgozni. Nagyon sokat kellett győzködnöm mert félt eljönni. Mi van ha nem szeretnek majd meg, miről beszéljük velük. Ismersz, félek az új emberektől, nem vagyok ismerkedős típus. Persze kapott segítséget, hogy szép sztorikat beszéltem a kollégáimnak róla, és miután átjött első nap már mentek hozzá. Szia a barátodtól hallotuk, hogy jösz hozzánk. Hol voltál eddig? Már úgy vártunk. Szóval tök korrektek is voltak a kollégák hozzá, és ez neki egy nagy lelki önbizalmat adott. És már észre sem vettem, már beszélgetett is az emberekkel magától. Úh ilyen volt a suli, úh mit reggelizünk, én nekem a kedvenc ételem stb. És így kis beszélgetések kialakultak, ha csak 1-2 percesek az is több a semmitől. És kb. 2 hónapra rá már el se tudnák képzelni a munkát nélküle :). Örülök egyébként jól érzi magát és talált új barátokat. Lényeg a magabiztosság. Hidd el, ők is ugyanúgy zavarba vannak mint te. Mit mondjanak stb. Mindenkinek ugyanolyan a helyzet. Lényeg állandóan mosolyogj, lássák a pozitív energiát ami körbevesz és alapból próbálnak közelebb kerülni az emberek hozzád. Úgy gondolkodj a munkáról pedig, mindegy mit dolgozol, de adj időt magadnak megtalált az álommunkádat. Hidd el, biztos nem az első munkahelyed lesz. Addig is nézelődj folyton.

Nem tudom, te, hogy érzel. De én nem dolgoznák olyan munkahelyen ami nem emberekhez kötött. Magamból kiindulva én szeretem mikor vannak kollégák akikkel közösen végzünk el munkát. Jobban is telik az idő, mert ha nem is privát életről, de munkáról mindig lesz közös témátok az emberekkel. Valamint elég sokszor barátságok alakulnak ki a közös munkának köszönhetően. Három munkahelyen dolgoztam az utóbbi 7 évben, és mindegyik munkahelyről jó kapcsolatba vagyok az összes volt kollégámmal. Bárkivel összefutok az utcán, bármikor leülhetünk kávézni. Néha életre szóló barátokat is lehet találni munkának köszönhetően. Hidd el a pénz nem boldogít. Például én kisebb fizetésért átmentem másik munkahelyre, csak a jobb közösség miatt. Sose bántam meg. Életem legjobb barátait szereztem meg evvel a döntéssel. És sose bánom meg a kisebb fizetést.

Hát az állandó mosolygás nem biztos hogy jó tipp. Engem épp ezért kezdtek ki egy helyen, mert beképzelték,hogy ezzel lepleztem azt, hogy egy kétszínű kígyó vagyok. Pedig erről szó sem volt, de a vége felé már szándékosan kezdtem ilyen lenni, nehogy már ok nélkül ekézzenek!