Egyesek itt miért állítják be úgy, mintha magánvállalkozóvá válni valami tök egyszerű dolog lenne?

Többször is láttam már, hogy valaki panaszkodik egy kérdésben vagy kommentben, hogy gondja van a főnökével és/vagy a kollégáival, vagy hogy esetleg már egyenesen utál emberek közé menni, mert introvertált, akár magától ilyen, akár a munkahely tette ilyenné. Na és ilyenkor valaki jön, és megmondja a frankót: "A megoldás egyszerű: Magánvállalkozónak kell menni, és akkor mindent úgy csinálsz, ahogy te akarsz!" Na de ez valami bárki számára egyik hónapról a másikra megvalósítható, pofonegyszerű dolog? Elegem van a melóhelyemből, úgy döntök, magánvállalkozó leszek, rövidesen az is vagyok, és onnantól élek, mint hal a vízben?

Végülis a hajléktalanságra is az a megoldás, hogy hajlékossá kell válni, a szegénységre pedig az, hogy meg kell gazdagodni. Csak ugye általában egyik sem működik úgy, hogy az ember elhatározza, és pikk-pakk, pár héten belül már el is érte a célt. És nem hiszem, hogy ez másképp működne a magánvállalkozás esetében.

Vagy én vagyok eltájolva?