Normális, ha idegesít a munkahelyen, hogy semmit se tudok befejezni, már közben jönnek egy másik feladattal, és mindent félbe kell hagynom?

Miért kezded el az újat, ha az előző még nincs kész? Ezt várják el?

Nem értem, milyen munkahely ez, ahol nincs probléma a temérdek félbehagyott feladatból?

1. Priorizálni kell 2. Nincs értelme a mutlitaskingnak, hogy mindenbe belekezdesz, de semmit nem fejezve be és nem haladsz egyikkel sem. Neked kellene sorrendet állítanod és határidőket kitűznöd a legfontosabbtól a ráér vagy határidő nélküliig.

Nyilván ha a főnöktől beesik egy sos mai/heti prior, azok előrébb jönnek mint mások, és igen a napod is borul a gyakorlatban. Sokszor nem teljesül amit az ember eltervez.

Vezess priorizált to do listát. Ne az alapján kapkodj egyik feladatról a másikra, hogy ki mikor szólt érte, hanem mindig sorrendben azt csináld, amelyik a legfontosabb, legsürgősebb.

Step by step.

Sokáig én is ilyen voltam, de meg kell tanulni rangsorolni a fontosat, a halaszthatót.

És nyugi: meg lesz oldva minden.

Persze, hogy normális, ha így érzel. Egyetértek #4-es válaszolóval és a két pontjával, amihez annyi hozzáfűznivalóm van, hogy vannak, akik azért valósítják meg nehezen az általa vázoltakat, mert olyan mértékig maximalisták, hogy nagyon nehéz megfelelő minőségben befejezettnek tekinteniük egy - egy feladatukat.

Nálam is így volt sokáig, míg végül hallgattam az okos tanácsra, s elkezdtem gyakorolni a "nem kell, hogy tökéletes legyen, elég a jó is" elv mentén való munkavégzést. Beletelt pár évbe, mert nem könnyű "elengedni" az említett hozzáállást, de mára úgy ahogy sikerült megvalósítanom. Azon csodálkozom, hogy még így is kapok dicsérő visszajelzéseket, pedig a saját 10-es skálámon mérve az addigi 9+ -os nívóról "leengedtem"a szintet úgy kb 5 - 6 -osra.

Szóval, még ma is kellemetlen érzés úgy "hagyni" egy munkát, de már meg tudom tenni.... muszáj, mert máskülönben soha semmivel nem készülnék el. Ha nálad is ez okozza a problémát, mint látod, van kiút belőle, bár nem könnyű kijutni rajta.

Hi, ez már régi kérdés, de reflektálok újra, mert szerintem hasznos minden hasonló tanulság:

Én azóta leginkabb cross-teamekkel dolgozok… gondolhatjátok hány embertől esnek be kérések. Ahogy azt is, hogy nem működik h mindnekinek minden azonnal kell..

Amit mondhatok az az, amit egy idős kollega is tanácsokt nekem a kapkodókra: már az elején meg kell húzni a határokat, és “ránevelni” az embereket a tervezésre. Az elején nem fognak ennek örülni páran, de hidd el, utána boldogabb lesz az életed.

Simán visszapattintom instant, ha valaki csak utolsó pillanatokban von bele egy projektbe/feladatba, és amit szeretne az nyilván több idő, de ő 1-2 napon belül vagy azonnal akarja..

Elkezdtek az emberek ráállni, plusz mivel nem mindig tudják h mi mennyi idő, így én szabom meg és mindig megadom h ez az adott feladat kb ennyi időt vesz igénybe, így kérlek legközelebb mindig ennyi idővel előtte jelezd, ha ez valóban fontos. Kicsit át kell venni az embernél az irányítást. Működik. :)

U.i: ajánlom mindenkinek loewhaley accountjat, humoros oldalról megközelítve, de abszolút helytálló tippekkel tanít arra, hogyan húzza meg az ember az egészséges határokat.