Miért nem tudom magam túltenni azon, amit műveltek a munkahelyen?
Kaptam egy felkérést háromnegyed éve, hogy kell segítség irodásoknak, mivel el vannak halmozva a munkával. Egyike voltam azoknak, aki vállalta ezt a szolgálatot. Előzetes tájékoztatásban azt kaptuk, hogy mennyire jó és szigorú hely, tehát semmi rosszat...
Mindenki otthagyta, egy férfit kivéve, akiről kiderült, hogy már várták és előre el volt neki rendezve a hely, gondolom ezt nem kell részletezni. Az első hónapban keményen dolgoztam, hogy sikerüljön nekik utolérni magukat a munkával, majd ez szépen haladt két és fél hónapig körülbelül, amíg a férfi munkás távol volt bizonyos tanulmányi és kiegészítő dolgok miatt. Mikor visszajött, nem kellett a munkánk. Rá bíztak minden feladatot és attól a naptól kezdve minden nap belénk kötöttek, vagy olyan pletykák terjengtek, amiknek a fele nem volt igaz, jobbik esetben, mi is csak meg tudtuk. Próbáltam onnan szabadulni, nem sikerült. Végül idegi kimerültséggel jöttem onnan el. Mindennaposak voltak a gúnyos és sértő megjegyzések, és a végén olyan dolgot is tettek, hogy megnézték a ruhát is, ami rajtunk volt, túllépték a határokat. A végén tudtuk meg, hogy mi voltunk a harmadik tónus, akik odamentünk, mert előttünk lévőkkel ugyanezek történtek, különösen rosszul bántak a szőke hajúakkal (nekem is az van). Otthagytam, de nem tudtam magam túltenni azon, ahogy viselkedtek velem, pedig dolgoztam. Azt mondták nekem, nem kellett volna nekik egyáltalán segíteni az elejétől... Mellesleg ott megismerkedtem egy gonosz emberrel, és az végképp rám tette a pontot. Szégyellem, mert ahonnan mentem, ott nagyon kedveltek, és ki tudja, mit mondtak vissza... Továbbá, amin nem tudtam magam túltenni, az két dolog. Egyrészt minden nap ,,csicska/szolga" volt a nevünk, másrészt kijelentették, hogy csak arra vagyok jó, segítsek másoknak, másra nem (ezt az kapcsán, hogy valakinek tanulmányában segíteni kellett volna, és mivel szeretek tanulni/olvasni azt akarták, hogy én segítsek mindeben neki, ami túllépett minden határt). A kolléganőm hamarabb elment önként, rosszullétekkel.
Köszönöm a válaszokat.
Ha jól értem van egy cég, ahol mittudom én milyen dolgozó voltál (tippem szerint sori munkás vagy hasonló, akinek egy sültkrumplinál több az IQja) és felkerültél irodára, hogy kisegítsd őket. Ők gondolom valami feljebbvalónak képzelték magukat, meg elmondtak minden szarnak, de már visszakerültél a régi helyedre, de ugyanúgy cégen belül maradtál. Jól látom a helyzetet?
Én két megoldást látok elfogadod, hogy az irodisták gyökerek (voltak) és túllépsz egészen (akár pszichológusi segítséggel) vagy otthagyod az egészet a francba. Gondolom az zavar az egészben, hogy még mindig egy helyen dolgoztok és ki tudja mit terjesztenek rólad maguk között.
"holott ők is tudják, hogy milyen helyre küldtek... Utólag közölték velünk, hogy tudtak róla, milyen hely az, csak nem mondták.."
Sose mondják meg az áldozati bárányoknak, hogy ahova küldik őket az rossz lesz, mert akkor nem vállalnák el. Sőt még meg is hypolják egy kicsit, hogy milyen jó lesz neked, hogy irodába kerülsz. Ez mindenhol így van.
5:
Köszönöm.
4: Most néztem meg, milyen válaszokat kaptam még. Igen, aggódom. A munka a rendbéli társadalmi tevékenységekkel van összefüggésben.
Annak ellenére, hogy majdnem 30 éves vagyok, simán lekölyköztek, és még sorolhatnám mik voltak nap, mint nap. Soha többé nem megyek irodába! És igen, aggódom, hogy a képzőim, miket hallottak rólam vissza, nagyon is aggaszt, mert ők róluk én rosszat nem tudtam mondani soha... az más, hogy ők milyenek... De az biztos, hogy azóta még telefont sem veszik fel nekem, pedig csak annyit szoktam megkérdezni, miként vannak...stb.
Egyelőre a mizéria miatt, ami van, nem vagyok bent, de oda tartozom és még mindig nem tettem magam túl rajta...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!