Lett már elegetek úgy egy munkahelyből, hogy emelt hangon felmondtatok, és csak úgy hirtelen otthagytatok mindent?

Kiabálni azért nem kiabáltam. Volt egy parancsolgató nő, mindenki utálta mert nagyszájú volt. Én vele dolgoztam, kb 1 hónapot voltam a munkahelyen. Egy nap már elegem volt belőle, ledobtam mindent a földre mert ő pofázott állandóan, és kirúgtak meghallgatás nélkül.

Nem bántam meg, mert én oda vissza kb 4 órát utaztam mindig, 12 óráztam sz@ros 300 èrt...

Nem egészen így. Ennyire azért nem vagyok vehemens, én inkább diplomatikusan, de erélyesen szeretem rendezni az ilyen dolgokat.

Rendszergazda voltam. A főnök elment nyaralni, és mire visszajött, ott volt az asztalán a felmondólevelem. Aztán felvett helyettem egy pályakezdőt, aki egy évig volt, majd kinevezett rendszergazdának egy random munkatársat (szakirányú képesítése nincs), aki "ért a Windows telepítéséhez". A komolyabb munkákhoz azóta is külső segítséget hívnak. :D

De volt, hogy tanárként dolgoztam (életpályám elejének nagy tévedése volt), és a főnök, meg a helyettes másfél éven át ahol csak tudott, belémkötött. (A valódi ok az volt, hogy újoncként én tudtam haladni azzal az osztállyal, amelyikkel ők nem.) Na, akkor volt egy pillanat, amikor megírtam az azonnali hatályú felmondásomat. Hirtelen változott a hozzáállásuk, egyből könyörögni kezdtek, hogy tanév közben ne hagyjam ott őket. Oké, megegyeztünk, kivártam a tanév végét, de miután elmentem, elkezdtek "érdekes" dolgokat terjeszteni rólam. Ez eljutott hozzám, és tettem róla, hogy visszajusson az a hír, hogy rágalmazásért feljelentést tervezek tenni. Akkor érdekes módon egyből elhallgattak.

Igen. 12 oraban dolgoztam egy hambisnal. Egy hülye paraszt dagadt szardarab ember volt a főnököm, ami 2 Fter meg.szta vna a saját anyját is. Nos, egész nap bejarkalt szamolgatta a készletet és vonta le a bérünket, hogy hiány van még ilyen baromsagok. Egy ilyen átlagos napon tele lett a puttony, megvárták amíg elmegy, majd szépen bezartuk az egész lepratelepet ahogy van, kulcsot otthagytuk neki a lábtörlő alatt és eljottunk. Pár óra múlva ment vissza, zárva talált mindent és hívott is. Elküldtem a k.anyjaba. 🤭

Aztán volt egy másik cég ahol szarba se vettek, nem fizettek ki, nem jelentettek le, csak ezt nem közölték (ez amúgy meg a 2000es évek elején volt) Mikor ezt megtudtam, megfenyegettem a gazdaságist aki csak nevetett rajtam. Persze kar volt. Simán bejelentettem hogy nem jelentettek be és több milliós munkaügyi bírságot kaptak, mert csomó helyen aláírtam megrendeloket szóval nem tudta letagadni, hogy ott dolgoztam. :)

Próbaidő alatt voltam egy vegyipari cégnél, fizikai munkát végeztem.

Szokás volt, hogy az egyik targoncásnak mindig szólni kellett, ellenőrizze le a munkámat (nekem szakirányú végzettségem van, nekik nem... mindegy) - Ez is már elég fura volt... Másik, hogy mindenhez nekem kellett rohanni, hiába volt egy másik srác is, az bement az egyik üzemrészre és ott pofázott egész nap egy másik sráccal. Úgy kellett levadásznom hogy egy kulcsot ideadjon vagy egy ritkán használt gépet megmutasson. Aztán egy nap az egyik állvány tetején voltam, épp a munkám csináltam, és én ráláttam az udvarra, de az udvarról annyira nem láttak fel a tartályoktól. Ott volt a két főnök, és hallottam, hogy pont rólam beszélnek. Az egyik azt mondta, hogy meg akar hosszabbítani, mert jól dolgozok. A másik nem akart, mert túl sokba kerülök (2015-ben volt ez, minimálbérért. 120 ezer körül?). Meg amúgy is, mi az már, hogy előre szóltam, hogy kellene egy hét szabadság majd május végén, mert államvizsgára készülök. Addig jó amíg ilyen kevés pénzért gürizik.

Délutánra megírtam a felmondólevelet, bevittem neki, másnap a papírjaimért bementem.

Nyilván én voltam a gerinctelen féreg.

Rákérdeztem, hogy meg akarna-e hosszabbítani? -Hát... lehet róla szó

Szabit megkapom? -Meg

Na, látod, ez a gerinctelenség, hogy a szemembe hazudsz. Emlékezz vissza miket mondtál Sándornak 3 órával ezelőtt.

Anno az akkori munkahelyemen az összes kolléga kicserélődött azon a területen, ahol én voltam. Én maradtam egyedül, aki mindenhez értett, aki mindent el tudott végezni, és beraktak mellém újakat, akiknek sem képesítésük, sem munkatapasztalatuk nem volt. Volt aki maradt, volt akik páe havonta cserélődtek, de az fix volt, hogy senki nem értett ehhez a munkához, mindent nekem kellett csinálnom, állandóan túlóráztam, 4-5 ember feladatát csináltam egyedül, megszakadtam. Ők pedig nem nagyon csináltak semmit, vagy ha mégis, akkor folyamatos segítségre és ellenőrzésre szorultak.

Az egyikük egy már egy évet kihúzott ott, de még így is folyamatosan segítenem kellett neki, nem volt képes önállóan dolgozni, vagy elrontott sok mindent, nem egyszer az ügyfélnek okozva ezzel komoly anyagi károkat.

Tudni kell róla, hogy egy egy igazi utálatos momzilla volt, 2 kisgyerekkel, akik állandóan betegek voltak, emiatt ő nagyon sokat hiányzott, mindig otthon maradt velük. Sokszor aznap derült ki, hogy nem jön be, vagy nap közben lépett le, ezért soha nem lehetett előre tervezni, mindig át kellett szervezni azt a napot, és emiatt is állandóan én túlóráztam, hogy behozzam a lemaradást, meg persze hétvégénte is én jártam dolgozni vidékről, mikor ő meg 2 házzal arrébb lakott a cégtől.

Szóval volt köztünk feszültség rendesen, a bénaságait már elengedtem, tudtam, hogy nem fog már fejlődni, ha egy év alatt nem sikerült betanulni, de a gyerekek miatti kiszámíthatatlan hiányzásait nem tudtam soha elfogadni.

Egyszer volt merszem elkérni magam 2 nap szabira, erre ez a nyomorék nagyon durván kiakadt rám és kiverte a hisztit, mert mi lesz akkor, ha pont a szabadságon alatt lesznek betegek a gyerekek. Akkor éppen létszámhiány volt, hárman voltunk csak, és egyedül sosem lehetet hagyni senkit. Úgyhogy óriási balhét csapott, borzasztóan megharagudott rám, az ügyfelek előtt elhordott mindennek és nem volt hajlandó velem együttműködni munka alatt. Volt egy megjegyzése, hogy el is mehetek innen, ha ilyen vagyok, én pedig mindenki meglepetésére fogtam magam, felálltam, összeszedtem a cuccomat és minden szó nélkül elindultam hazafelé. Nem gondoltam, hogy erre képes leszek, mert sokszor gondoltam már rá, de ennyire nem hoztak még ki a sodromból. Sajnos az ajtóban elkapott a főnök, visszahívott beszélni, meg odahívta a kolléganőmet is, és órákon keresztül könyörögtek nekem, hogy ne menjek el, mert mihez kezdenek nélkülem. Aznap még nem gondoltam rá, hogy végleg elmegyek, csak aznap, mert olyan idegállapotban kéotelen voltam dolgozni. Végül nem tudtak meggyőzni, hazamentem aznap, pár nap múlva pedig beadtam a felmondásom. Sajnos tisztességgel letöltöttem a felmondási időt, mert egyébként imádtam azt a munkát csinálni, és még ki akartam használni, hogy ott lehetek.

#17 vagyok, azt még hozzátenném, hogy a főnők nyilván nagy bajban volt, hogy az egyetlen munkához értő alkalmazottja lelép, és próbált meggyőzni a maradásomról, de hajthatatlan voltam.

Azóta voltam bent párszor saját dolgaim miatt, meg párszor beszéltem másik kollégával. Azóta is folyamatosan munkatársat keresnek és sok szolgáltatást megszüntettek, mert akik ott maradtak, egyszerűen alkalmatlanok voltak arra, hogy elvégezzék a feladataikat.

17# ez durva..

En is ilyen vagyok a munkahelyemen, kivéve hogy nekem van két gyerekem. Mar ott vagyok 14 éve és állandóan jönnek mennek a többiek mellettem. Vannak akik pár hónapot bírnak, vannak akik pár (max 2-3) évet, de ennél többet egyik sem. Van olyan kolléganőm, aki több mint egy éve van ott a cégnél és még eddig mindig kihisztizte hogy ne kelljen neki hétvégén dolgoznia. Én szoktam, hogy ha mégis úgy alakul legalább legyen pár plusz szabadnapom.

Nekem a férjem szokott a gyerekekkel otthon maradni, mert ha véletlenül én maradnék, akkor még megeroltetnek magukat a szegény 20-25 éves pályakezdő kolléganőim és még a végén felmondanának.

Nagyon-nagyon szeretnék elmenni onnan de nem merek, nincs hozzá merszem, pedig utalom. Most attól tartok olyan világ jön ahol nem lesz munkánk olyan könnyen, szóval próbálok túlélni.