Mi táplálja ezt a kettős hozzáállást a cégeknél?

Question

Eddig akárhova mentem, mindig megtapasztaltam ezt a jelenséget. A munkavállaló nincs megbecsülve. A vezetőséget semelyik alkalmazott nem érdekli. Ha valaki belengeti a felmondást, vagy szimplán csak elégedetlenségt jelez, jön a duma, hogy "el lehet innen menni, senki sem pótolhatatan" Úgy állnak hozzá, hogy nem érdeklik őket a felmondások, úgyis találnak mást a helyükre. Viszont amikor tényleg felmondd valaki, a főnökök megsértődnek. Egyből cserbenhagyással vádolják az embert, árulónak nevezeik őket. Jelenlegi helyemen pont ugyanez van. A főnök állandóan pattog, hogy el lehet menni akinek nem tetszik a rendszer. De amikor tényleg elmegy valaki, úgy viselkedik, mintha a felesége csalta volna meg. Mi ez a kettős mérce a cégeknél? Most akkor fontos nekik, hogy a dolgozó ott maradjon, vagy sem?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Mert sokszor csak a pofája nagy az ilyen főnököknek. Aztán baromira meglepődnek, hogy a munkavállaló be merte adni a felmondását.

Válaszadó #1 · Answer

Egyetlen dolog fontos a cégeknek: a nyereség. Hogy ezt hogyan érik el, nem érdekel senkit. Ha hetente cserélődnek az emberek, az sem baj, csak a péz meglegyék.

Válaszadó #3 · Answer

Az ilyen helyet ott kell hagyni, tapasztalatból írom. És nem mindegyik munkahely ilyen, van, ahol megbecsülik a dolgozót, akkor is, ha "csak" betanított munkás, pénztáros, árutöltő.

Válaszadó #4 · Answer

A képmutatás... Sajnos sok vezető szeret Istent játszani, amikor viszont valaki távozik, ráébrednek arra, hogy nem gyakorolhatnak felette hatalmat. Kizárólag addig, amég az illető hagyja.

Válaszadó #5 · Answer

Az első ilyen mondás után nekiállnék keresgélni..

Válaszadó #6 · Answer

Még a 10-20 évvel ezelőtti világban élnek, amikor a főnök mindenható volt és mindenki 10 körömmel ragaszkodott a munkájához. A felmondásnál szembesülnek azzal, hogy milyen álomvilágban élnek és az egyetlen ösztönös reakció a részükről a besértődés. Ilyenkor haragszanak a munkavállalóra és a világra, ahelyett, hogy beismernék, eljárt felettük az idő.

Válaszadó #7 · Answer

És mégis mit mondjon a főnök? Hogy ne menj el, arany drága bogaram, mostantól ingyen sört kapsz az ebédhez, meg dolgoznod sem kell, csak kérlek, ne hagyj itt minket?

Válaszadó #8 · Answer

Persze hogy besértődik. Most majd kereshet másik rabszolgát, valamit csinálni is kell a dirigáláson kívül.
Másrészt fáj neki,hogy a beosztottnak is van akarata, nem éri be a szarral.

Válaszadó #9 · Answer

Hát én ha csak rágondolok, hogy el kellene menni, már emelnek is.. Szóval gyenge általánosítás.

Mi táplálja ezt a kettős hozzáállást a cégeknél?

Kapcsolódó kérdések: