Szeretsz a munkatársaiddal vacsorázni vagy inni?

Szeretek, ha nem erőltetik. Volt olyan munkahely, ahol folyamatosan ezzel szívták a vérem. Eleinte úgy voltam, hogy persze, megyek, ha épp ráérek (egyetemre jártam munka mellett, munka után 10/9 esetben oda rohantam egyből). Aztán állandó jelleggel ment a basztatás munkaidőben meg a feketepontok irkálása annak, aki nem volt csapatépítőn, aztán egyik nap annyira felbasztak vele, hogy megmondtam, ha nem tetszik, rúgassatok ki, bánom is én (ezzel fenyegettek), ezer munkahely van nélkületek is, ahol ráadásul felfogják azt, hogy nekem van más kötelességem munka után. De most már kuss legyen.

Soha nem mentem velük. Megadták hozzá az alaphangot.

Az ezt követő munkahelyem viszont nagyon jófej volt, teljesen opcionális volt a csapatépítő, lehetett szavazni is, hogy melyik időpont felel meg a többségnek, illetve az egész nem ilyen lealjasodós szar volt, hanem valami kézműves helyen ettünk-ittunk, társasoztunk, beszélgettünk. Amikor tehettem, mentem velük, főleg, hogy félévente egy ilyen este volt. Ezt nagyon szerettem, a kollégáimmal együtt.

A mostani munkahelyemen nincs csapatépítő, két kolléga Ausztriából dolgozik, van 3 Budapesti és 4 vidéki, mindenki home officeban. Kicsit nehéz lenne megszervezni :)

Társaságfüggő, ha jól kijövök a kollégákkal, akkor persze, szívesen vagyok velük és amúgy sem kötelező.

Ha nem jövök ki jól velük, akkor meg nyilván nem szeretek és igyekszem kihúzni magam alóla.

Én utálom a csapatépítőket. De tudom, hogy el kell menni az ilyen alkalmakra, mert, ha akkor később az hátrány lesz a számomra a munkában.

Egyébként nagyon munkahelyfüggő. Eddig 2 olyan munkahelyem, ahol szerettem ilyenekre járni. De az elején ott is úgy álltam hozzá, h csak teher volt.

A hideg kiráz, ha még munka után is a többieket kéne bámulni.

A munkatárs a munkahelyre tartozik, maradjon is ott.