Mondtál már fel kolléga miatt?

Nem.

És megint te vagy az, aki össze van zárva a kollégájával 12 órára és az nem akar vele beszélgetni?

Igaza van még mindig a kollegádnak. Ha nem akar beszélgetni, ne zaklasd. Mondj fel nyugodtan, legalább nyugta lesz tőled.

Igen, hasonló okból, mint amit te írtál, bár nekem nem kell, hogy valaki a barátom legyen ahhoz, hogy együtt tudjak vele dolgozni. De szeretem, ha gördülékenyen megy a munka és nem kell gondolatolvasónak lennem. Én az egyik kollégám munkamorálja miatt, pontosabban a munkával kapcsolatos kommunikációja miatt adtam fel. Konkrétan olyan volt, mint akinek bevarrták a száját. Nekem kellett betanítanom. Nem kérdezett semmit, szépen ellapított, nem szólt, hogy kész van, nézzük meg, nem szólt, hogy kéne más feladat. Nem jelezte, hogy elakadt, ha próbáltam beszélni vele ismerkedés céljából, lerázott egyszavas válaszokkal. Kérdeztem, hogy valami baj van vagy mizu, arra is csak azt mondta, hogy semmi. A munkahelyemen híresen jó a közösség és épp ezért is jó a közös munka, ő ezt az én csapatomon belül teljesen szétbarmolta. Nem jó hangulatban mentünk be, hanem totál feszélyezve éreztük magunkat.

Megmondtam a felettesemnek, hogy én ezt így nem tudom csinálni, mert pont a lényeg veszett el innen. Amúgy is gondolkodtam a váltáson, mert közepes volt a bérem, de maradásra bírt az, hogy ki tudok bontakozni és mosolyogva megyek be. Ez megszűnt ezzel az emberrel.

Azóta már nincs ott, hívtak is vissza, de az már nem lenne olyan. :)

Hát én nem pont (csak) emiatt mondtam fel, de ez is közrejátszott.

Volt egy munkatársam, akivel ketten kellett együtt dolgoznunk (12 órás műszakokat ráadásul) és én próbáltam vele eleinte beszélgetést kezdeményezni, de mindig flegmán válaszolt, meg nem is kérdezett vissza semmire, stb. Ha munkával kapcsolatban kérdeztem valamit, akkor is flegmán válaszolt, bunkózott. Ő közben jóban volt pár másik kollégával és gondolom kibeszélt nekik a hátam mögött és amikor velük kellett néhanapján együtt dolgoznom, ők is flegmák voltak, beszólogattak, stb. Volt egy ember, akivel párszor beszéltem, amikor még oktatásra jártunk és ott tök normális volt velem, csak azután lett bunkó, hogy elkezdett azzal az adott emberrel haverkodni, szóval biztos, hogy az kavart valamit...

Az utolsó heteimben már rendesen gyomorideggel jártam be dolgozni, volt, hogy ki kellett mennem, mert random sírógörcsök jöttek rám, annyira gyűlöltem ott lenni. Mindennek tetejébe nem igazán volt előrelépési lehetőség sem, úgyhogy nem is volt kérdés, amint kaptam egy jobb ajánlatot, felmondtam.

Igen,volt rá példa. Annyira buta kollégám volt,hogy a való életben egy szót nem váltottam volna vele,egyáltalán nem jöttünk ki jól. Nem lehetett vele két értelmes mondatot sem váltani,anélkül,hogy ne sértődött volna meg,vagy ne kezdett volna el személyeskedni és sértegetni,ha valami olyat mondtál ami nem egyezett az ő véleményével.

Egy ideig bírtam úgy,hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz heteken át,de aztán rájöttem,hogy ennek semmi értelme és felmondtam.

Igen, mondtam fel kolléga miatt, de nem azért, mert nem beszélgetett velem.

Hanem mert egy év alatt sem volt képes normálisan betanulni, mindig ott kellett állni mellette segíteni, ha önállóan dolgozott, állandóan hibázott, selejtet csinált, volt, hogy a vevőnek közel 40 ezres kárt csinált. Ráadásul van 2 ovis kisgyereke, akik állandóan betegek voltak, ezért a csaj többet hiányzott, mint amennyit bejárt dolgozni. Sokszor elment napközben is, vagy aznap nyitás előtt tudtam meg, hogy nem jön be dolgozni, és szervezheztem át miatta az egész napot meg maradhattam bent túlórázni, hogy behozzam a lemaradást. Ezen kívül az összes valamire való, utána érkező új kollégát elmarta onnan, mert valamiért nem voltak neki szimpatikusak, így sokszor munkaerőhiánnyal küzdöttünk. Sokszor egész napra egyedül maradtam 3-4 ember feladatára. Mindig nekem kelett bejárni hétvégente dolgozni vidékről, mert ő a gyerekeivel akart lenni, amúgy meg 2 háznyira lakott a munkahelytől.

Ott telt be nálam a pohár és mondtam fel azonnal, mikor 2 nap szabadságot szerettem volna kivenni és mikor ő ezt megtudta, teljesen kiakadt rám, mert jaj mi lesz, ha a gyerekei pont abban a 2 napban betegednek le, akkor mi lesz, ki fog dolgozni... A vevők előtt ordibált velem, elhordott mindennek, és mérgében hazaküldött engem. Aztán meglepődött, mikor felálltam, összecsomagoltam és hazamentem.

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__munkahely-kollegak__..

Szerintem ez is az ő kérdése...