Mit tennél a helyemben?

1,5 hete vagyok egy új munkahelyen (operátorként). De úgy érzem nem jó itt, valójában utálok itt dolgozni. Problémám a kollégák vagyis inkább kolléganők: rajtam kívül mindenki nő. Valamiért azt vettem észre nekem sokkal többet magyaráznak mindenféle kis apró dologért mint a többieknek. Csoportvezetőnek csomószor van valami megjegyzése amit tesz rám. Ne így csináljam, mit akarok azzal, nem az jó úgy, mit csinálok stb. Meg egy-kétszer volt ilyen flegma megjegyzése is megfigyeltem. Most én nem szoktam sose visszaszólni mert minek, csendeben dolgozok de baromira idegesítő amikor naponta folyton szólongat nekem. AZ még OK, hogyha azért szól mert valamit hibásan csinálok és nem jól csinálom, na de hányszor egy nap? Ha meg visszakérdezek akkor lehet hülyének néz, de muszáj kérdezni mert semmit nem tudok, akkor meg az a baj. Csapatban dolgozni nem szeretek, erre rájöttem nemrég.

Szívem szerint elmennék innen, de nem merek, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust hogy csakúgy válogassam a munkahelyeimet, fiatal pályakezdőként. Pláne úgy, hogy , az előző munkahelyeimről hamar felmondtak nekem mindegyiknél próbaidő alatt, ráadásul az elsőnél még rendes fizetést sem kaptam.

Tegyük fel, ha most felmondanék innen és új munkahelyre mennék mi a garancia, hogy nem történhetne meg ez, hogy megint ilyen rossz kollégákat/főnököket kapok és megint kirúgnak. Keresgélhetnék új munkát ami megint csak idő, na meg addig is munkanélküli vagyok. Ráadásul megvonom magam a fizetéstől is.

De ha meg maradok akkor félő, hogy megint eljutok ugyanoda mert nem lesznek velem elégedettek és főnök meg felmondhat. Nem legyen igazam, de valahol úgy érzem ha maradok akkor ez megint be fog következni.

Őszintén megmondom: nem azért akarok dolgozni mert annyira szeretek szeretek. Engem csak az érdekel, hogy legyen bejelentett munkahelyem és fizetésem, ez a célom.

Hogyan döntenétek ebben az aggasztó helyzetben?