Konfrontálódásnak számít, ha èrvelsz egy adott szitu mellett?

Sziasztok!

Nemrèg esett meg velem, hogy az egyik kollegám vèlemènye ellen mentem objektív mèrèsek eredmènyeinek felmutatásával. Ez nem tetszett neki, így más oldalról kezdett èrvelni, abba is volt "beleszólásom", ès a vègèn annyit mondott, hogy jó, akkor neki mindegy, csináljuk, ahogy akarjuk, nem èrdekli.

Ez, hogy a vèlemènyèt, meglátását megcáfoltam mèrèsi eredmènyekkel ès ez neki nem tetszett, konfrontációnak számít?

Másik kèrdès: ha magamból indulok ki, akkor a vègèn, azzal, hogy azt mondta, neki mindegy, feladta ès duzzogva, de beadta a derekát?

Nem lenne jobb az ilyen szitukban meghallgatni, átgondolni ès a vègèn azt mondani, hogy hm igazad van? Mièrt kell ilyen gyerekes módon viselkedni? Vagy èn látom rosszul, ès ez egy teljesen normális reakció volt a rèszèről?

Mèg a vègèn èn èreztem magam kellemetlenül... Pedig mèrèsekkel tudtam alátámasztani azt, amit mondtam, ő pedig csak ragaszkodott a règi dolgokhoz, mert jó volt az úgy.

Mi ilyen helyzetben a legjobb kommunikációs mód, hogy ne duzzogás vagy megsèrtès legyen a vège? Nem ez volt a cèl, csak az újítást akartam alátámasztani, hogy jól működik. Ti hogyan csináltátok volna? Utána beszèlgetni kellett volna vele, hogy ne vegye szemèlyen sértésnek/támadásnak?