Miért nem akarhat a munkatársam belemenni a telefonálásba két ünnep között?

Egy ismerősömnek volt olyan, önmagát nagyon sajnáló kolléganője, aki folyton rajta lógott a munkahelyükön és lelki szemetesládának használta. Ő volt olyan, hogy szünetekben is próbálta hívni az ismerősömet, de akkor nem vette fel. Persze amúgy is közölhette volna vele, hogy ez így túl egyoldalú.

Szóval két dolgot javaslok neked így >látatlanban<:

- Ha többnyire csak hallgatja, hogy veled mi van, akkor ezentúl te is kérdezd meg elégszer, hogy és veled mi újság van?

- Néha várd meg, hogy ő is keres-e téged. Ha ő nem keres, akkor ez egyoldalú, és ő csak elvisel téged. Erre valójában neked sincs szükséged.

- Ne csak ő legyen, legyen más is, és próbálj olyan kapcsolatot kialakítani, ami egyenrangú feleket feltételez.

De ezek csak találgatások, simán lehet, hogy esetedben nem erről van szó!

Ajjh, te annyira idegesítő, energiavámpír vagy, hogy arra szavak nincsenek. A jóisten mentsen meg az ilyen embertől.

Kit érdekel, hogy milyen nehéz neked ? Menj pszichológushoz , vagy vegyél elő könyveket, írni tanulj meg.

Akaszkodós, csimpaszkodós pióca vagy. Nem kíváncsi rád, ott vannak a barátok, család. Hívd a lelkisegélyt. Jajj, ez a "de ugye nem utálsz " dolog meg annyira ciki, annyira óvodás siránkozás, bűntudatot akarsz a másikban kelteni, hogy érezze, hogy jajj szegénykém , már azt hiszi, utálom, mit csináltam rosszul, neked folyton bizonygatni kell a nagy szeretetet. Barátaid ezért nincsenek és akaszkodsz rá egy pár hónapja megismert kollégára.

Egy ideig nagyon arányosnak és jófejnek tűnsz , majd rádismer. Mint a többiek. És tőle is kikopsz.

A magadfajtától mindenki távoltartja magát, felismerhető a lelki betegséged, a játszmáid.