Sofőri munka nem számít valami nagy karriernek?

3,5 tonnással szerintem utálatos egy munka. Én is sofőr vagyok, persze a rakodómunkás is én vagyok... Oszt akkor pakold ki a kocsi végébe, onnan meg vidd be.

7,5 vagy 12 tonnás teherautóval már szeretem csinálni. Ott csak kihúzom a békával a hátfalra, leengedem, oszt behúzom.🤷‍♂️ Meg sokkal kényelmesebb is ezekekkel közlekedni. Nagyon nem szeretem ezeket a hülye alakú 3,5 tonnás Mercedes/ Fiat/ Iveco kisteherautókat. Olyan hülye alakú, gömbölyű elejük van, oszt centizzél vele ha tudsz. A nagyoknak meg csak egy fal az eleje, azzal lehet centizni ha kell.

Igazából én sem értem, hogy aki már 10 vagy akár 20 éve ezt csinálja, az hogy bírja. Nem túl régen csinálom, fiatal is vagyok, de az biztos, hogy ha 10 év múlva is itt dolgoznék, elgondolkodnék az öngyilkosságon...

Az a lényeg, hogy szeresd azt, amiért fizetnek is, hogy elvégzed.

Senkit nem érdekel, hogy mit gondol az ember munkájáról egy számára vadidegen ember vagy egy olyan, aki nem él egy háztartásban az érintettel.

TE szeresd azt, amit dolgozol, - semmi más nem számít!

Rengeteg ember kezeli úgy a munka kérdését, hogy a keresetet helyezve előtérbe teszi tönkre önmagát mentálisan vagy/és fizikailag, mert fogalma sincs arról, hogy milyen sokat jelent a munkában a lelki egyensúly.

Ha megerőltettem volna magam csak egy kicsit is, akárki is lehetnék a cégnél, ahol dolgozom, de eszembe nem jutott feladni bármi másért azt, amit szeretek a cégen belül elvégezni - és az sem érdekel, hogy mennyivel kereshetnék többet egy olyan beosztásban, amelyiket a hátam közepére nem kívánok! Aki sofőr - és szereti a munkáját, - vélhetően azért sofőr, mert korlátozott számú az aránya az emberekkel esedékes kommunikációnak a munkaórák tekintetében. Saját maga irányít, szabályoz maga körül mindent, ami számára fontos és megnyugvást hoz. Hasznosnak érzi magát. Képes hosszabb távon koncentrálni a vezetésre és viszonylag jól viseli a monotóniát. Nincsenek szükségtelenül túlbonyolítva a hétköznapjai. Az esetek túlnyomó hányadában kiszámítható, hogy milyen feladatok elé kell néznie sofőrként a közeljövőben. Akinek - nagyjából - ennyi elég, annak semmi szüksége arra, hogy tovább bonyolítsa a saját életét - és senkinek semmi köze ahhoz, hogy miért szereti valaki ezt a munkát.

Azt kell melózni amit szeretsz, jól érzed magad, és akkor úgy eléd le az életed, hogy soha nem dolgoztál, eltél!

Mindenkinek egy élete van, azt élje, ne másét!

Le kell szarni, mit gondolnak mások, ami persze sokszor, csak a Te képzeleted!