Mennyire igaz az, hogy a megváltozott munkaképességű embereknek kevesebb munkalehetősége van, mint az egészséges társaiknak?

Cég és főnök függő...

sok helyen leszarják a hátrányos helyzetűeket.

Családbarát helyet kell keresned. Pl posta

Lehetséges.

Ha tényleg súlyos, akkor.... szép, nem szép, szerintem érthető is. Nem sok munkahelyen van kapacitás arra, hogy mindenki dolgozik, csinálja a dolgát, termelünk, de a csapatból valaki épp vagy pszichózisban van, vagy nem.

Nyilván van, akinél szinten van tartva a probléma, kezelik, stb. és akkor tud működni a társadalomban, de mondjuk az én munkahelyemen az is gondot okoz, ha valaki csak úgy pár napig nincs bent valami hétköznapi nyavaja miatt.

Hozzá jön ehhez az is, hogy nálunk nagy a stressz, a pörgés, baromi alkalmazkodónak kell lenni. Még olyan embereket is megvisel, akik amúgy egészségesek.

Önmagában a megváltozott munkaképességű státusz lehet elhanyagolható dolog, de a súlyos mentális zavar nehezebben beilleszthető egy normál munkahelyre, mint egy állandó fizikai fogyatékosság. Tegyük fel, Józsinak egy lába van. Neki ennyi van, mindig, nem változik.

Ezzel szemben ismerek olyat, akinek borderline személyiségzavara van. A jó pillanataiban okés. Az rosszakban elviselhetetlen.

Nem mondom, hogy mindenki ilyen. De a legtöbb munkahelyen fontos, hogy megbízható és kiszámítható legyen az ember. Nincs olyan, hogy ja most én mániás időszakomban vagyok, szóval csövi.

Nyílván triviálisan kevesebb lehetősége van, nem is értem, hogy miféle bugyuta egy kérdés ez?!?

Mintha azt kérdeznéd, hogy akinek csak egy keze van, annak kevesebb keze van-e, mint akinek mindkettő megvan.

Mondjuk aki ilyeneket tol interjún, az tényleg mentális beteg...

Attól, hogy vannak problémáid, nem kell részletezni interjún, hogy hány olyan tulajdonságod van, ami miatt anyagi csőd lennél vagy csak lejáratnád a céget.