Aki jó fél év múlva megy nyugdíjba annak miért kéne máris elnézni azt hogy lassan minősíthetetlenül végzi a munkáját és nem lehet vele mit kezdeni (a főnök szerint)?

Az összes komoly felelősséggel járó feladatot elvenném tőle (mindent, amin komoly pénzek, projektek, bármi, aminek súlya van, múlik rajta valami), csak olyan feladatokat kapna, aminek nincs súlya, nagy jelentősége. Akkor rúgnám ki, ha azokat se teljesíti.

Ha eddig meg voltál vele elégedve, akkor egy nagyon alapos lelki fröccsöt, vagy ha úgy jobban tetszik, hegyi beszédet mindenképp kapna tőlem, és mindenképp meg akarnám tudni, hogy - a közeli nyugdíjazáson kívül - mi az oka a viselkedésének . (Azt, hogy van-e valami, amit nem mond el, nem mond ki, mert oké, hogy nyugdíjba vonul, de azért attól még ennyire nem kell beletojnia magasról mindenbe.)

Én leülnék vele és olyan helyzetbe hoznám, hogy magától akarjon felmondani.

Mondjuk arra hivatkozva, hogy kb. nem csinál semmit (mert ha jól értem, ez van), mivel munka meg van, ezért fel kell venned egy embert, és ezért az ő bérét - most mondok valamit, csak hasamra csapok - le kell felezned.

Erre alighanem magától mond fel.

Ha nem, akkor nem marad más lehetőséged:

1. kivárod a tényleges konkrét időpontot, és elköszöntök egymástól, ő nyugdíjba megy, te meg kereshetsz egy normális - ezek után alaposan megrostált, HR-esekkel többszörösen többkörös felvételi, stressz-teszt, stb. kőkemény feladatsorok során által letesztelt, vizsgáztatott - munkaerőt.

2. kirúgod és beleállsz a konfliktusba.