A munkáltatóknak miért fontosabb a szimpátia, mint a szaktudás?

A szimpátia egy jolly joker szó a munkáltatóknak. Azt jelenti, hogy ők majd betanítanak a saját igényeik szerint. Ha látják rajtad, hogy egy szerény, jól alakítható, jó alapanyag vagy, akkor nyert ügyed van. De ha egy magabiztos, képzett, esetleg máshol is ismert, elismert szakember vagy, aki esetleg képzettebb, tapasztaltabb a vezetőknél, akkor nem kellesz.

Engem például a parkolóban félrehívott az egyik főnök(nekem nem főnököm) a 3. napomon és quasi meg fenyegetett, hogy ha veszélyeztetem a helyét, kitúr innen😃

A "szaktudás" erősen túl van értékelve.

Én a szakterületemből diplomáztam. Minden módszert ismerek, mindegyikről előadást tudnék tartani (tartottam is).

De! A munkahelyemen specifikus problémák vannak, amiket meg kell tudnom oldani. Ezeknek a 98%a nem szaktudást igényel, hanem kommunikációt. Együtt kell tudnom dolgozni emberekkel.

Ha választhatok, hogy beosztottamnak egy olyat választok, aki jól tud kommunikálni, emberekkel dolgozni, csak meg kell tanítanom neki a szakmát, akkor biztos, hogy őt fogom felvenni. Akinek csak szép papírja van, de nem fog tudni beilleszkedni, nem fogja elérni, amire nekem szükségem van, akkor haszontalan számomra.

Talán egy sokkal nyersebb területen, mint mondjuk gépész vagy tervező mérnök, ott jobban el tudom képzelni, hogy a szakmai tudás fontosabb, mint a személyiség.

#6: ha a szaktudásra olyan egyszerű lenne szert tenni, akkor akár ki is tanulhatnád más területét, nem volna szükség kommunikációra.

#5: érdekes ezt egy ilyen notoriusan toxikus embertől olvasni...

Ki akar szar hangulatban dolgozni?

Ráadásul sok munka egy kalap szart sem ér egyedül, csak csapatban.