Miért számít elfogadottnak egy munkahelyen, ha valakit a káros szenvedélye miatt előnyben részesítenek?

#15: az a baj, hogy munkamennyiségtől függetlenül a dohányosok kimehetnek, és ki is mennek, és nincsenek annyit cseszegetve a szintén dohányos főnök által, mint az, aki amúgy pisiszünetekkel végig dolgozza a 9 óráját. Ennek azokon a helyeken van nagyobb jelentősége, ahol sokszor tegnapi határidős munkák vannak vagy pl. ügyfelezés. Olyankor nem fordulhat(na) elő, hogy felállsz, és elhagyod a helyedet a káros szenvedélyed miatt, amíg a munka nincs elvégezve. A dohányosok mégis szívbaj nélkül felállnak, mert tudják, hogy ha nincs kész a munka, az a másik sara is lesz. Vagy "foglalkozz már légyszi az ügyféllel, addig én rágyújtok".

Több olyan tapasztalatom van már akár közvetett, akár közvetlen, hogy ha több embernek ugyanaz a feladatköre, akkor a több ember szereti arra az 1-2re hárítani, akiről látják, hogy lelkesebbek, és ha kérdőre vonják, meg is magyarázza, hogy hát azért, mert ő gyorsabban megcsinálja, meg ezt ő szokta, stb. Aztán ha van, aki elvégzi a másik 4 munkáját, akkor a másik 4-nek nyilván van ideje arra, hogy elmászkáljon, meg unatkozzon. Nyilván megpróbálhatsz kitörni ebből a körből, de ha a főnök neked adta a feladatot, mert a többivel nem akar konfrontálódni, akkor úgy is te leszel lecseszve, annak ellenére, hogy (ismétlem) mindannyian egyaránt felelősek vagytok azért, hogy kész legyen.

Na mindegy, kicsit eltértem a témától :D

A lényeg az lenne, hogy törvényi szinten kéne szabályozni a dohányzókat, hogy munkahelyi környezetben ne élvezzenek nagyobb szabadságot egy nem dohányzónál.

#14: a kérdés továbbra sem rám vonatkozik, nem is írtam, hogy ez így lenne. Általános társadalmi problémákat szoktam feszegetni. Amit a #4-es írt, az azért fordulhat elő, mert ha több embernek azonos a munkaköre, akkor valakinek el kell végezni a munkát. És mondhatod, hogy ha ő nem csinálja, akkor te sem, de ez senkit nem fog érdekelni. Irodai, hivatali környezetre jellemző az ilyesmi.

#13: képernyő előtti folyamatos munkavégzés esetén van 10 perced, de nem szünet. Ugyanúgy munkával kell tölteni, csak közben mást bámulsz, nem a képernyőt. De itt is kitérek arra, hogy határidős munka. Hivatalokban, irodai környezetben sokszor fordul elő, és a dohányosok cigiszünetével ellentétben senkit nem érdekel a képernyő előtti 10 perced. Ha munka van, és nem cigizel, akkor dolgozz, mert kész kell lenni.

– XY hol van?

– Kiment cigizni.

– Ja, oké.

VS

– XY hol van?

– Kiment levegőzni.

– Mert nincs munka? Majd ha visszajött jöjjön már be az irodámba.

#19: na de ha a realitás talaján maradunk - ahogy írtam is -, a dohányzás egy káros szenvedély, nem sorolható a létszükségletek közé, mert nem az. Igen, számukra azzá vált már, de alapjáraton az embernek nincs szüksége arra, míg alapvető biológiai szükségletei vannak, ami az evés, ivás, mosódba járás.

Az pedig eddig munkahelyeimet tekintve egyértelmű volt, hogy nem kifejezetten rám vagy adott illetőre pikkelnek (tehát tapasztalataim szerint az esetek többségében), hanem szimplán a dohányosoknak el van nézve, hogy kijárnak cigizni, míg az, hogy az ember alapvető szükségleteit elégítse ki, már szemet szúr.

Korábbi munkahelyemen kollektíve lecsesztek mindenkit, hogy otthon kell reggelizni, nem a munkahelyen, mert elveszi az időt. Ezzel szemben az nem volt probléma, amíg mások a munkahelyre érve mentek ki cigizni.

Szóval ha 1-1 esetre nem is jelenthető ki, de meglátásom szerint általánosságban túlságosan nagy tolerancia van a dohányosokkal szemben.

Ha már Magyarországon bevezették anno a chipsadót (ami plusz adót vet ki az egészségtelennek titulált élelmiszerekre, üdítőkre az egészségügyi kockázatok miatt), ugyanúgy alkalmazható lenne a dohánytermékekre is, hogy ne a nemdohányzók termeljék ki a dohányosok kórházi ellátását, hanem szépen adjak bele maguknak a közösbe.