Aki igényes a munkájára, ésszerű keretek közt utánajár mit hogyan kell csinálni, kérdez a többiektől illetve utánaolvas azt kinézik butának tarja a többi kolléga?

Ugyanezt tapasztaltam. MÁSODIK napon, amiért kihagytam egy fontos dolgot, szóltam hogy gyere légyszi mert ez még nem megy egyedül, és nem "talpraesett önálló" voltam, hanem be akartam normálisan tanulni (amihez persze nem volt partner senki), szóltak hogy keressek egy könnyebb helyet, erre nem vagyok alkalmas. Persze 5 munkahelyemből 2 is ilyen volt. Automatikus elvárás hogy mindent egy (max 2) elmondás -MÉG CSAK NEM IS MEGMUTATÁS- után perfektül, magadtól tudj, és csináld pont akkor amikor kell, beleillesztve a napi rutinba amit természetesen már első nap után át kell látnod. Hányinger ez a magyar munkahelyi kultúra, pláne hogy mindezt szharér-hugyér csinálod, mert bónusznak számít a "bejelentett munkahely". Okádok, és amint elvégzem az egyetemet, megyek amerre látok. Sehol nincs kolbászból a kerítés, de itthon szögesdrótból van...

Tahók. Ha meg nem kérdezel és nem tudod, akkor az a baj.

Hozzánk ari.kollega jött. Nem is terhelt nem mászott a képembe se es neki is voltak jó meglatasai ötletei es kapásbol oda vissza segitettuk egymást, csapatmunka lett az egész és nem az hogy felvettek egy hot hülyét es en tanitsam be aztán en tartsam a hátam a hibái miatt.

Nem, mi rendszeresen kérdezünk egymástól és az az alap. Van erre külön teams csoportunk.

Attól függ, hogy agyilag azonos/közel azonos emberek veszik-e körül az illetőt, vagy olyanok, akiket inkább az utca nevelt, és szeretik mindenből kihúzni a hasznot a maguk javára...

Nekem is volt ilyen élményem, hogy első hetekben lehettem, elég összetett volt a feladatkör. Persze, hogy kérdeztem és volt, hogy a válasz egy flegma sóhaj kíséretében egy "ezt már mondtam" volt. Azt is láttam, hogy összekacsintottak meg kuncogtak, valahányszor kérdeztem. Most ez mire jó??? Én se vagyok egy életképtelen ember, sőt, de jobb lenne,ha nem kérdeznék és elrontanám ? Akkor meg az lenne a baj ...