Jó vezető az aki érzelmi alapon hoz döntéseket?

Nem feltétlenül, de a jó vezető igyekszik tekintettel lenni a beosztottjainak munkára ható külső tényezőire is.

Példa: Nem oszt be éjszakára rendszeresen kisgyereket nevelő szülőt, de beosztja ugyanezt az embert időközönként olyan munkarendbe is, amellyel kompenzál időközönként egy kicsit a kollégák irányába emiatt.

Szerintem ez az "érzelmi alapon" egy tipikus vakvágány. Még ha képesek lennénk is érzelemmentesen, tisztán racionális döntéseket hozni, akkor is be kell látni, hogy a racionalitás mögötti szempontválasztás mindig szubjektív. Mármint ez hülyén hangozhat, de mondjuk attól függően, hogy a növekedés vagy a túlélés a cél, a racionalitás teljesen mást fog diktálni.

Szerintem az érzelmi döntéshozatalnál inkább az venném górcső alá, hogy milyen érzelmek alapján dönt. Ami bajt okoz, az a düh, harag, impulzív vágyak, a félelem. Ezeket minél jobban ki kell tudni zárni a folyamatból.

Nem, ilyen közegben vagyok, és nagyon nem jó ez a hozzáállás.

Az 1# jól fogalmazta meg.

"Pl. aki kedvencek vagy szimpátia alapján dönti el, hogy ki dolgozik jól, kit lehetne előléptetni, stb."

Ez értelemszerűen nem kívánatos vezetői vonás, de ebben nincs nagy újdonság. Egyúttal azért itt is sok múlik a részleteken. Egyrészt nem mindegy a kivételezés mértéke, illetve az sem, hogy más vezetői kompetenciákban hogy áll az illető.

Pl az én főnökömnek is vannak megmagyarázhatatlan kedvencei, de ez kimerül abban, hogy időnként indokolatlanul sztárol valakit, de ennek nincsenek mélyreható hátrányai másokra nézve. Más tulajdonságai miatt pedig nem tudnám jó szívvel rámondani, hogy konkrétan rossz vezető lenne.