Baj, ha mindig csak a velem azonos szinten lévő kollégákkal vagyok jóban?

Ez így normális.

AZ az abnormális, amikor valaki a főnökökkel barátkozik. Azt röviden nyalásnak hívjuk.

Egyáltalán nem baj, majd ha lesz egy olyan munkahelyed, ahol a főni is bevonható, akkor kipróbálhatod, milyen az.

Akkor sem biztos hogy "úgy" lesz a barátod mint a kollégád a sorról (akár átvitt értelemben.)

A nagyon bratyizós főnököktől meg a velük bratyizóktól pedig óvjon az Isten. Általában ezeknél van valami sötét dolog is a háttérben.

Alapvetően a saját magánügyed, hogy kikhez miként viszonyulsz.

Az üzenete ennek a szemléletnek annyi, hogy bizonyos emberekre nem tekintesz veled azonos értékű emberként. Ez az ÉN értékrendemben nem jó tulajdonság, de azért nem ítélhetek és nem is ítélek el mást, mert nem úgy gondolkodik, mint én. Az észszerű távolságtartással nincs szerintem sem semmi probléma, - nekem a felfelé nyal, lefelé tapos mentalitású emberek nem szimpatikusak. Van olyan kollégám, amelyiknek volt annyi vér a pucájában, hogy elment továbbtanulni, - nincs is azzal semmi probléma, hogy akar valaki valamit kezdeni magával, meg van benne a fejlődésre való igény. Az viszont problémás volt, amikor a tanulmányok elvégzését követő előléptetés után úgy kezdett el viselkedni mindenkivel, akivel hosszú évek óta együtt dolgozott, mint ha nem is együtt szívtunk volna éveken keresztül, - lényegében elfelejtette egy varázsütésre, hogy honnan jött, milyen eredményeket értünk el együtt, mennyi szakmai tapasztalatot, tudást szerzett meg idő közben másoktól és elkezdett ezen felül sikoltozni is az emberekkel. Na ez volt az a pont, - konkrétan a sikoltozás, - mikor megtettem az ellenlépéseket annak érdekében, hogy visszatérjen a bolygóra.

Eléggé kemény munkát tud végezni a szelektív emlékezés, de bizonyos szinteken még gyógyítható! :D

Engem nem a tisztelet, vagy félelem visz rá arra, hogy ne barátkozzak a főnökkel és egyéb magas polcos majmokkal, hanem a gyomorrontás.

De alapvetően nem bratyizom munkahelyen, miután párszor megszívtam.