Munkahelyemen elmondjam, hogy kórházban pszichiátrián leszek?

szerintem felesleges aggódni,ki mit gondol. nem számít más véleménye.

ne másnak akarj megfelelni,hanem add önmagad és aki fontos ,az elfogad olyannak,amilyen vagy.

Engem lepontoznak, téged meg lehurrognak majd.

Nem vagy te ezért szar ember. Ellenkezőleg, példát kéne sokaknak venni rólad. Akikről beszélsz, azok a tipikus konformdroidok. Egy valakinek kell megfelelned, az pedig te vagy. Ezt nem akarom ragozni. Nekemm két közúti baleset kellett ahhoz, hogy eszerint éljek, és elfelejtsem a megfelelési kényszert. De sokan így vannak vele. Egyszer történik valami, ami ráébreszti őket, hogy "mi a redvát csinálok bakker, hiszen bármikor vége lehet". Csak az a baj, hogy ezt a megfelelési kényszert nevelik belénk egészen kuskorunk óta

Lehet hogy a 40 évig tartó kommunista diktatúra hiszterézise, utóhatása. Akkor az volt az elfogadott hogy mindenki alkalmazott, vagy akár szolga, aki parancsokat teljesít akár egy katonaságnál. Az idő alatt eltűntek például azok az önálló indivídumok, egyéniségek, akik például a bakonyi 120 tanyán önállóan megéltek szabadon és boldogan, mert nem mások parancsai szerint "táncoltak". Mára már az oktatási rendszer is alkalmazottképző intézmményhálózat lett. Ez a beteges biorobot gyártás a magánéletbe is áttevődött. Márpedig itt a következő két idézet:

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz, amit akarsz, és nem azt, amit mondanak."

De ez a két idézet ugyebár nem valósul meg, ezért sok Magyarországon a depressziós, a boldogtalan, sőt az öngyilkos gondolatoktól szenvedő ember. Az emberek a szolgaságban keresik a jobb életet, a boldogságot. Vagyis sok iskolát végeznek mert azt gondolják akkor boldogok és szabadok lesznek. Aztán jóval később jönnek rá hogy a szabadság egyszerűbben is megvalósítható lenne, csak nem úgy ahogy tanították nekik. Nem megfelelési kényszerrel. Mert az pont a boldogtalanság irányába vezető út.

Ha az életben mások elvárásai szerint éltem akkor életem kudarc és boldogtalanság volt. Ha pedig kizárólag a magam elvárásai szerint szabadon, akkor az életem siker és boldogság volt.