Unalomból mondjak fel? Ha tanulni meg nem birok? Miért vagyok ilyen?

Amolyan robot irodai melom van, megrendelések számlázasok lebonyolitasa szerzodések kotése beszállitok keresése, koltsegkimutatások, bankrendezések tovabbszámlázások, jegyzőkönyvezések, zárások, gyakran stressze a hataridők bürokracia miatt, de amugy nyugdijaskorig biztos állás, a kollektivaval néha van összezörrenes ugyan de alapvetoen öröm velük dolgozni, vannak üresjárataim is néha amikor semmi nem sürgős olyankor besegítek a pénzügyre is, néha kimászkálok mert nem birok ülve maradni igy betettek telephelyekre is hogy kimehetek ellenőrzéseket tartani, a fizu nem horibilis de éhen nem halok.

És megtehetném de valamiert képtelen vagyok arra hogy munkahelyen lenyomjak vmi online tanfolyamot pluszba, vagy a váll.ir rendszert ne csak felhasználói szinten ismerjem, hanem bőven magasabban, vagy akár a nyelvet is tanulhatnám intenzíven, vagy gyakorolhatnám pl a gépírást is de a munka mellett inkább leszek lusta diszno, valahogy demotivál.

Üresjaratokban nem tanulok hanem más osztalyokra rohangálok munkáért, vagy fecsegek a kollegakkal vezetőkkel akar szakmai felesleges sallangokat, csak hogy teljen az idő, vagy vmi archivált poros aktákat felesleges dolgokat veszek elő megoldani feldolgozni és netezek.

Tanulásra demotivált leszek.

De igazábol örülhetek hogy ilyen munkahelyem van hogy öröm a munka,a feladatok a kollektíva a vezetés, időm is van(igaz munkaidőben), perspektíváim is lehetnének.

Magánéletem amugy nincs. Se barátom se barátaim.

Unalmamban pályázgatok mas helyekre is ugyan, de úgy elgondolkodom hogy merr baj kéne a nyakamba esetleg egy másik de sz.r főnökkel vagy kollektívával?

Elvesztettem önmagam qzt érzem. A céljaim a motivációim a kilátásaim a bátorságom hogy munkahelyekről munkahelyekre ugráljak szabadon.

Mit csináljak?