Elviselnéd ezt így, ebben a formában vagy inkább menekülnél?

Mint sokan mások az utóbbi időben, én is nehezen találtam állást. Örültem, hogy végre lett egy (első látszatra) remek állásom. A fizetés jó, a munka is tetszik, de a főnököm rettentően mérgező személyiség. Közvetlen mellettem ül, tehát napi 8,5 órában el kell viselnem a rigolyáit. Folyton arról papol, hogy ez egy családias hangulatú cég és milyen büszke rá, de pont ő az, aki útjában áll annak, hogy jó legyen a hangulat. Ha nincs bent, mindenki felszabadult, csinálja a munkáját, gördülékenyen halad minden. Viszont az esetek 90%-ában bent van és olyankor szikrázik a levegő. Senki nem mer hozzászólni a másikhoz, mert azonnal beszól, hogy haladjon a munka, ne beszélgessünk. Ha a dohányzók kimennek 5 percre a teraszra, már húzza a száját, beszólogat. Az ebédidőt is árgus szemmel figyeli, ki hány percig ebédel. A jókedv kizárt, ha valaki nevet, azonnal ott terem és a szemei szikrát szórnak. Ehhez képest minden meetingen előadja, hogy ez milyen jó cég és milyen jó kis csapatot rakott össze. Jelentéktelen dolgokba köt bele, olyanokba, amin sokszor már csak nevetni tudok. Legutóbb az volt a baja, hogy egy kiküldött emailben véletlen kisbetűvel írtam a cég nevét (egyébként tökéletes a helyesírásom, de akkor épp sürgetett és nem vettem észre) és percekig hallgattam, hogy ez mekkora hiba, mert mit fog gondolni rólunk az ügyfél (aki egyébként 15 éve az ügyfele a cégnek, tehát nem új ügyfél) és hogy figyeljek oda.

Csak azért vagyok még a cégnél, mert a kollégák nagyon jó fejek, tényleg összetartó a csapat és mert heti három napot home officeban vagyunk. A másik két napon viszont teljesen elszívja minden energiámat a főnök. A párom azt mondja, szerinte ez bőven elviselhető, de nyilván nem ő dolgozik ott. A kollégáktól tudom, hogy nagyon sűrűn cserélődnek a posztomon az emberek, ahogyan a többi beosztásban is. 20 fős cég, ebből három ember az, aki már legalább 5 éve a cégnél van, a többi mind 1-2 éve vagy pár hónapja.

Borzasztóan félek, hogy nem fogom tudni ezt megszokni és a heti két nap is tönkre fog tenni, viszont nem is igazán ugrálhatok, mert most tényleg nagyon nehéz állást találni, főleg úgy, hogy már nem Budapesten lakunk.