Bennem van a hiba, vagy más se bírná ilyen „idegbeteg” munkahelyen?

Rokonom a főnök, így nem tudom, mi lenne a reakció, ha hirtelen kilépnék. A munkatársnője meg egy haverjánának a lánya, akivel 20 éve dolgoznak együtt.

5-6 éve egy kis cégnél dolgozom pár mérnökkel, tervezéssel foglalkozunk. Amolyan mindenes vagyok, iktatok, kiviszem a szemetet, néha fordítok is.

Nem értek a tervezéshez, de elvileg nem is kéne, és mivel ugye nem veszek részt a tervezésben, elvileg nem is véthetek komoly hibát. Néha van konfliktus, de inkább azért, mert a kolléganőm beleköt olyasmibe (ilyen a természete, mindenkivel kritikus), ami a főnököm szerint nem fontos.

A munkatársnőmmel annyira nem kedveljük, bár nem is utáljuk egymást, ő nem mer kiabálni velem, párszor próbált kötözködni, de leállítottam, ők inkább nagyokat sóhajt, ha valamit elgépelek, vagy nem értek valamit.

A probléma inkább az, hogy teljesen más ember vagyok: nyugodt, szeretem az egyértelmű, kiszámítható dolgokat, itt meg folyton káosz van, napközben is állandóan változik, hogy mi a feladatom, sosem tudom előre, másnap mit kell csinálnom. Sokszor vagy nincscs dolgom, vagy kapkodni kell.

Hajtás van, így a legtöbb dolgot egyszer tudják elmondani, vagy elmagyarázni, a legtöbb dolgot inkább magamtól tanultam be. Nem csak idejük, türelmük sincs nagyon elmagyarázni, hogy mit hogyan kéne csinálni.

Az állandóan bömbölő Retro rádiót is nehezen viselem, nagyon nehéz így koncentrálni.

Ami jobban zavar, az a kosz. Mivel nekem van legtöbb időm, mosogatok, fel szoktam söpörni, de az egyikük íróasztalon hegyekben állnak papírok, nem keverhetem össze, így nem tudok alatta port törölni.

A konyhában is elég nagy mocsok van, rengeteget esznek, aztán ha végeztek, csak bedobják a tányérokat a mosogatóba.

Viszont sokkal nehezebb elviselni a kolléganőm és a főnök természetét.

A munkájuk elég stresszes, ezt elismerem, viszont gyakran csapkodnak, káromkodnak, a munkatársnőm pozitívan még senkiről sem beszélt. Gyakran káromkodik ő is vagy szid másokat.

A főnököm képes üvöltve káromkodni az autóban, ha vki fel merte hívni, de amikor először mérni, akkor is üvöltve káromkodott, mert elmagyarázás nélkül tudnom kellett volna, hogyan kell (?).