Felmerült bennem a kérdés, hogy nem amiatt van sok munkanélküli az országban, mert mindenki mindenkivel "fasírtban van"?

Biztosan nem csak ez az oka, de értem a kérdésed, és sajnos néha tényleg csak úgy kerülhetsz be valahova ha sógor, koma, jó barát beajánl. Még egy gyár konyhájára is...

Rosszindulatú szar emberek pedig sajnos mindenhol vannak. Nem azért mondom, mert lenézném bárki munkáját, de volt, hogy a 8 általánosos takarítónővel jobban el tudtam beszélgetni és normálisabb volt, mint a több diplomás kolléganő...

Ez nem csak a munkahelyi kérdésekben felmerülő probléma, egész egyszerűen az egész társadalmunkat negatív ingerekkel polarizálják.

Harapni lehet a gyűlöletet a levegőben - ahogy kiteszem a lábam az utcára - elég ha csak a szomszédig megyek aki már azért feljelentene ha egy hamutállal több van mint neki.

A rosszindulat pedig nem más mint az irigység és a harag keveréke.

Irigy ha szebb vagyok ha okosabb vagyok ha több barátom van és itt sorolhatnám még órákig.

A haragot lehet hogy igazából maga iránt érzi a saját sikertelenségét látva viszont az egója kivetíti rám.Ostobák mert ha nem tudnak felemelkedni valakinek a szintjére akkor megpróbálnak lehúzni a sajátjukéra.

Na mindegy elkanyarodtam kissé mert én azt látom hogy az élet majdnem minden területén a gyűlölet és a harag a mérvadó érzelem.

#3

Nagyon egyet tudok érteni veled!

,,Ostobák mert ha nem tudnak felemelkedni valakinek a szintjére akkor megpróbálnak lehúzni a sajátjukéra."

Ez meg sajnos nagyon igaz és nagyon szomorú. Sokkal szebb lenne ez a világ, ha az ember az alatta lévőket húzná fel magához.

Érdekes, mikor valakinek azt mondom gondoljon bele milyen szerencsés, mert vannak akiknek rosszabb: -Attól miért lenne nekem jobb?

Bezzeg ha több van a másiknak... akkor csorgó nyállal, irigykedve figyeli, hogy az a rohadék 2x megy nyaralni, én meg csak egyszer!

Tehát ha több van a másiknak, az érintheti negatívan, de hogy értékelje azt amije van, belegondolva abba, hogy sokaknak még az is mekkora érték lenne. Áááá... hát akkor nem érdeklik mások. Kapzsi és gyarló az ember. Mindegy mennyi van, még több kell. Értékelni pedig sose tudja ami van, csak ami volt, vagy amire vágyik.

Köszönöm, hogy kiadhattam magamból! XD

Egy része a teljes erodálódás küszöbén áll.Ösztönylényként viselkednek, esznek, isznak, b.sznak, és olyanok mint a csótányok - mindent túlélnek de semmit nem fejlődnek.

Soha nem látják magukat kívülről és soha nem is veszik észre magukat mert könyörtelenül elvakítja őket a gyűlőlettel szennyezett egójuk.

Hogy hol vannak a mentálhigiénés szakemberek?

Megmondom, reggel 8-tól délután 5-ig valami neonfényes rendelőben ahol közönyösen hallgatják azokat akik valamilyen nyomorukkal megkeresik őket.Alig várják, hogy leteljen a munkaidő és amúgy tesznek az egészre.Tisztelet a csekély kivételnek.

Amúgy mit tudnak csinálni azokkal akik nem teszik fel a kérdést maguknak, hogy jó-e az út amin járnak és ha nem akkor merre van a helyes irány?

Semmit.

Én alapvetően két csoportra osztom az embereket: az egyik akinek az okoz örömet ha másnak örömet szerez a másik pedig akiknek az a boldogságuk ha másoknak bánatot okoznak.

Melyik csoport a nagyobb vajon?

Nekem szerencsére jó tapasztalatom van pszichológus terén. Sokaknál azt látom, hogy inkább nem ismerik be még önmaguknak sem, ha problémájuk van. Emellett még mindig eléggé tabu téma a mentális egészség, sokan félvállról veszik, legyintenek rá. Máséra és a sajátjukra egyaránt.

#7

Jó kérdés, hogy melyik csoport lehet a nagyobb. Lehet mi vagyunk többen, csak nem annyira feltűnő egy-egy jó cselekedet, mint mikor valaki 0-24ben rosszindulatú kavarógép aki energiavámpírként szívja ki az ember életerejét.

No meg nem tudom ti hogy vagytok vele, én nem szoktam világgá kürtölni ha valakin segítek. Hisz nem azért teszem, hogy magamat jobb színben tüntessem fel, hanem, hogy a másikon segítsek. Ez pedig két emberre tartozik csak. A mindennapokban pedig nem annyira feltűnő ha kedvesek vagyunk az emberekhez.

8#

Persze, a Biblia is ezt mondja, "Jótét helyébe jót ne várj"

Magyarul nem a viszonzásért kell segíteni.

Én csak a saját életem példájából indulok ki és a tapasztalataim túlnyomó többsége azt mutatja, hogy valamit nagyon jól csinálhatok mert engem majdnem minden eddigi ismerősöm irigyelt és hiába akartam segíteni nekik felemelkedni a saját szintemre; elvakította őket az irigység és inkább a saját szintjükre húztak le.

Rengeteget szenvedtem emiatt és ahogy mondod - energiavámpírként szívta, szívja el ma is életerőmet az őrlődés és a válaszok keresése a miértekre.

Nem is állok már szóba ezekkel és mégis pusztít a tudat, hogy ez a "hála" a segítségeimért amit valóban nem a viszonzásért tettem.

#9

Azért ne őrlődj annyit! Energiapazarlás. El kell tudni engedni a dolgokat, amik csak visszahúzzák az embert. Persze amíg ott vannak mellettünk az ilyen emberek, addig meg kell próbálni kizárni őket, de az még nehezebb, mint az elengedés. Volt, hogy engem is rengeteg toxikus ember vett körül, és ahogy teltek-múltak az évek, azt kezdtem észrevenni magamon, hogy lassan én is olyan leszek. Borzasztó mennyivel erősebbek a negatív energiák. Ugye Petőfi is megmondta:

,,Köztünk van a legnagyobb ellenség,

A cudar, az áruló testvérek!

S egy közűlök százakat ront el, mint

A pohár bort az egy cseppnyi méreg."

Mondjuk picit mindig megnyugodok, mikor másoktól látok rokonszenves gondolatokat. Ilyenkor picit felcsillan a remény, hogy nem én ülök fordítva a lovon.