Az emberek miért nem jöttek még rá arra, hogy akinek ellehetetlenítik az életét, hogy bolod legyen, az egy idő után olyan depressziós lesz, hogy a munkájára, a tanulására sem fog tudni koncentrálni, pedig amúgy nem lenne lusta?

Ismerős az érzés, az elveszettség. A Te esetedben talán az lehet a hiba, hogy túl sok dolog foglalkoztat egyszerre, a figyelmed túl sok dolog köti meg, amik csak elszomorítanak és kiszívják belőled a jókedvet. Fontos dolog, hogy amíg egy dologra koncentrálsz, azt ne tudja megzavarni semmi más, ami talán érintőlegesen is kapcsolódik ahhoz, de mégsem fontos. Gondolok itt olyanra, hogy például elveszi a tanulástól a kedved az, hogy tudatában vagy annak, hogy miután végzel, nem lesz munkád. Fontos, tény, de a jelenlegi feladatodhoz, a tanuláshoz nem kapcsolódik. Ilyen viszonyban állnak most veled az emberek is, szemben a jövőképeddel.

De hogy a kérdésedre is legyen válasz: Az emberek letaszítják egymást. Rálépnek a másik nyakára, hogy feljebb kapaszkodjanak. Elveszik mások önbizalmát és ostorozzák a képességeik miatt, hogy ezekkel kompenzálják saját fogyatékosságaikat. Versenyként fogják fel az életet, törtetnek, még ha ezt nem is tudatosan cselekszik. A Te dolgod ezt kizárni és felülkerekedni mindezen. 20/f