Mit tegyek, ha én nem tudok szemét lenni másokkal?

A problémám egyszerűnek tűnik, mégis rengeteg szenvedést okoz nekem!! Egyszerűen nem tudok szemét lenni senkivel, nincs meg bennem az, hogy ártsak másoknak és beszólogassak, megalázzak bárkit is! Nekem ez nem okoz örömet egyáltalán, nem is értem, hogy mások hogy tudnak így élni! Én ezt egy nagyon jó tulajdonságomnak tartom, de mégis zavaró tud lenni olyan szempontból, hogy kihasználják ezt.

Alap természetem ez, hogy normális és kedves vagyok az emberekhez, vidám, nevetős. Szeretek beszélgetni. Nem vagyok visszafogott sem. Ha hibázok, akkor kijavítom.

A lényeg, hogy a munkahelyemen egy összeszokott csapatba csöppentem, és mindenkivel igyekeztem beszélgetni az elején, de egy-két embertől ezt nem kaptam vissza, köztük van a csoport vezető is! Nem vagyok neki szimpatikus, ezt érzem, és ő sem szimpatikus nekem egyáltalán, egy megkeseredett öregasszony, a másik egy srác, pedig egy vicces de "mindent leszarok" típusú. Velük nem vagyok sehogy. A másik 2 emberrel kijövök, de ők viszonozzák is a közeledésemet. 2 hónapja vagyok ott, de már szarul érzem magam, amikor a csoport vezető csak a hibáimat látja, de 2 hónap után ki nem hibázik?? Ő ott van 25 éve! Mondta nekem az elején, hogy ha bármi gáz van, akkor csoporton belül beszéljük meg ne szaladjak a főnökhöz. Ő erre nem volt képes, hanem a hibázásaimat a főnökkel beszélte meg, nem velem, ezt a főnöktől tudtam meg.

Elég erős személyiség, nagyhangú én meg nem tudok vele vitába keveredni, már próbáltam kiállni magamért kétszer is, de kicsit megemelte a hangját aztán annyiba maradt a dolog. Eddig kivettem egy darab szabadnapot, és most kivennék még egyet, egy héttel előtte szóltam neki, de "szinte tekernem kéne érte", mert ugye ő is aznap megy szabira. És? Maradnak még rajtunk kívül 3-an bent, máskor is volt ilyen. Más meg ugye simán megkapja a szabadnapját. Önbizalmam nem sok van, egész életemben ilyen dolgoknak voltam kitéve, így nem csodálom hogy nincs. Gőzöm sincs mit kéne csinálnom de ez így elég gáz!