Nem voltam elég egyértelmű?

Áthelyezés kapcsán hozzánk került az ország másik végéből egy férfi kolléga, itt fog 8 hónapig dolgozni. Korábbi rendezvényekről, konferenciákról már látásból ismertük egymást. Igazából már az első nap teljesen rám cuppant, holott kifejtettem, hogy férjnél vagyok, és gyermeket tervezünk. Erre ő, hogy itt semmi sem akadály. Nem nagyon barátkoztam vele ezek után, nem szeretem ugyanis, ha a sarkamban lihegnek, meg egyébként is terhes számomra az effajta viselkedés. Ő tántoríthatatlan volt, szünet nélkül udvarolt, jött a sületlenségeivel, hogy neki én kellek,hogy ő nem nyugszik még engem feleségül nem vesz...stb. A végén megkérdeztem tőle, hogy mondja már meg miért üldöz, amikor én nem tettem semmit sem, nem tettem neki ígéretet, nem cicáztam vele, én csak létezem és végzem a munkám. Erre, hogy jajj de nekem olyan a kisugárzásom, de hogy milyen azt már nem tudta megmondani.

Aztán írt pár napja egy levelet, amiben cicámnak, szerelmemnek, egyetlenemnek nevezett, ki is kerekedett a szemem, amikor megláttam, a férjemnek meg is mutattam, hogy nézze már meg, hogy mit művel ez a nem normális pasi. Ő meg mondta, hogy még egy ilyen és nagyon csúnyán el fog beszélgetni vele. Ma beszéltem a kollégámmal, aki ismét azzal jött, hogy neki csak és kizárólag én kellek. Én meg végül hozzávágtam, hogy talán egy következő életben megkaphat, de ebben semmiképpen sem.

Most persze én vagyok a rossz, hogy elhúztam (!) az orra előtt a mézesmadzagot, meg, hogy akkor ő most már hogy dolgozzon velem egy munkahelyen, hogyha semmi esélyt nem adok neki.

De kérdem én, mi nem egyértelmű azon, hogy férjnél vagyok?