Mostanában úgy érzem, hogy egy csomó hivatást végző embernek végigkísérném egy napját a munkában, hogy pontosan mit csinál. Más is van így?

Szerintem nem a könnyűségen/nehézségen van a hangsúly, csak a „jó embert a jó helyre” elvnek kellene érvényesülnie, és akkor mindenki boldogan, sikerélményekben gazdagon végezhetné a feladatát.

Teljesen igazad van, szerintem már a gyerekeknek is meg kéne mutatni, mennyi szakma létezik, én közel a harminchoz rájöttem, hogy nem jó helyen vagyok, de fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom. A véletlen folytán aztán találtam egy olyan továbbképzést, ami érdekelt (tök más, mint az alapszakmám), és gondoltam megcsinálom, ha nem is megyek vele semmire. Ám mivel imádtam, „lecsaptak” rám a tanáraim, és azóta is ezt csinálom – és imádom. Ezt azért is írtam, mert ha nem vagy jó helyen, ne add fel, keresd a neked megfelőt, sosem késő!

Úgy érzem, rossz nézőpontból közelíted meg a témát. Tegyük fel, hogy „elpazaroltál” 4 évet az életedből. Jó esetben hátravan még viszont belőle 50 év. Szeretnél még ennyit úgy leélni, hogy rosszul érzed magad?

És van egy jó hírem is: rá fogsz jönni, hogy semmilyen tanulás, tudás nem elpazarolt idő, nem vész kárba. Szóval még csak nem is pazaroltál el 4 évet. :)

Sajnos igen sokan benneragadnak valamiben, amibe tulajdonképpen apu/anyu/a divat sodorta őket, és végiggürizik fásultan az életüket.