A munkahelyemen a szombatokat nem fizetik ki, szabadnapot sem adnak, hanem egy óránként lehet hétköznap lecsúszni. Ez szabályos így?

Nem szabályos, de az első véleményével nem teljesen értek egyet.

Ha egy ilyen céghez senki, azaz senki nem jelentkezne, vagy a körülményeket tapasztalva lépnének ki folyamatosan az emberek, és egyre bénább és naplopóbb munkaerőkből kellene válogatnia a főnöknek, mindig újakat kellene betanítani és nem haladna a munka, akkor rájönne, hogy ő is jobban járna, ha emberként tekintene a dolgozóira. Az sem segítene a munkaadón, hogy mindig lesz aki elvállalja. Persze mindig lesz, de a színvonal csökkeni fog, mármint a munkavállaló színvonala, ezzel együtt a gyár/szolgáltatás működésének hatékonysága is.

Szóval rá lehetne venni a munkaadókat, hogy normálisan dolgoztassanak, csak ahhoz világméretű összefogás és nagy bizalom lenne szükséges a munkavállalók részéről. Plusz be kellene szállni a közép- és felső-középvezetőknek legalább (tehát nekik is kilépni, vagy csak a tisztességes helyeken bennmaradni). Így talán-talán rá lehetne venni a nagyvezéreket, hogy igen, profitra törekedjenek, de észszerű keretek között. Legyen elég az öt- maximum hatszámjegyű bevétel évente - persze mondjuk dollárban számítva. Tudjon megélni rendesen mondjuk az a család is, ahol két gyári munkás dolgozik. Megkaphassák a szabadságukat. Esetleg abban a szabadságban megengedhessenek maguknak legalább egy hétvégényi nyaralást belföldön. Ne kelljen külön félrerakni egész évben a gyerekek iskolakezdésére és kinőtt ruháinak pótlására.

Miközben mások meg szigetet bérelnek ki egy sima partizásra éjszakánként 500 000 USD-ért :( Mert az ekkora nagy vagyont még becsületesen is csak a tényleges munkát végzők terhére szerezhette meg. Azért, mert ők nem mentek szabadságra, ők túlóráztak ingyen, ők áldozták fel az egészségüket a termelés oltárán.

Ez elég szomorú :(

Miközben még egyszer mondom: nem azt akarom, hogy mindenki keressen baromi sokat. Legyen, aki egy adott autót negyed havi fizetéséből tud megvenni, másnak meg egy évig kell rá spórolnia. De olyan ne legyen, hogy az egyik megerőltetés nélkül ki tudja bérelni a fent említett szigetet (tehát mondjuk még csak a megtakarításaihoz sem kell hozzányúlnia), más pedig rendes, napi 8-10-12 óra munkával sem tud annyit keresni, hogy hó végén ne kelljen választania: ő is és a gyerekei is esznek egy keveset, vagy ő nem eszik, hogy a gyerekei kapjanak normál adagot. (Még egy fontos dolog, hogy természetesen azokat én is hülyének tartom, és nem segíteném, akik a gyereknek nem tudnak enni adni, de cigaretta mindig van náluk)