Az emberek milyen jogon szólnak valakit bármiért is, ha azzal nem ártunk nekik? Pusztán azért mert szúrja a szemüket vagy mert ők másképp csinálják.

Hát tegyük fel, hogy van egy ember aki nem szereti a munkáját és úgy megy el dolgozni hogy már az elején a végét várja, és nem is kiváncsi a munkatársakra mert nincs ismerkedős, jópofizós hangulatába a munka milyensége miatt. Ennek ellenére végzi a dolgát jól, és dicséretet is kap a vezetőségtől. Néha néha utoléri kicsit derűsebb hangulat és olyankor még a kollégáit is észreveszi,de azok beszűkültsége és primítivsége miatt hamar letesz arról, hogy tovább erőltesse a dolgot. Az a kevés kontaktus velük meggyőzte őt, hogy nem érdemes, mivel azalatt is sikerült baszogatni, kritizálni a vezetőség által elismert munkavégzést, háta mögött is kibeszélni, pletykálni meg miegymás. Ez lenne az a szabály minden munkahelyen, hogy részt kell venni ebben a piszkos játékban?

Nem mondtam azt, hogy lenézem őket, csupán nem vagyok kiváncsi rájuk, végzem a dolgom, oszt hazamegyek. Ettől eltekintve mindenkit békén hagyok, ha valakinek segíteni kell, segítek szívélyesen, stb. Csak nem vagyok benne egyik csoportban sem, mondhatom úgy is hogy nem klikkesedtem, mert sosem akartam tartozni sehová, mindig is kivül akartam maradni az ilyesmikből, butaságnak tartottam a falkaszellemet. És ezért szerintem elvárható lenne, hogy ugyanazt a tiszteletet kapjam vissza amit én adok másoknak. Az hogy nem akarok ismerkedni velük még nem jelenti azt hogy nem adom meg azt a tiszteletet nekik amit minden ember megérdemel.