Mit "csináljak" az agyammal, hogy gyorsabban teljen a munkaidő egy gyártósoron?

Azon kívűl amiket felsoroltál, én zenét hallgattam meg rádiót. Mindig mást. De egy idő után ezt is megunja az ember. És jön a biorobot effektus, amikor már azt veszed észre, hogy agyatlan zombiként robotolsz :( Nagyon nehezen bírtam, úgy éreztem napról napra leépül az agyam.

Nálunk a gyártásban többnyire szól valamelyik rádió, úgyhogy ebből a szempontból ez nálunk jó, nem tudom, nálatok mire van lehetőség. Ha vihetsz be fülest, az jó ötlet, de nem mindenhol engedélyezik.

Te jóságos ég. Más a két kezét összetenné, ha unatkozhatna munka közben, pláne ha lenne ideje énekelgetni meg képzelegni. Addig örülj, amíg stresszmentes a munkád és senki nem szól rosszat... jobban örülnél, ha műszakkezdés előtt 20 perccel már rohannod kéne az öltözőbe, 3 hely között kéne futkoznod 8 órán keresztül, papírokat kitölteni a fizikai munka mellett, anyagokat számolni, és közben hallgatni, hogy a munkatársaid beléd kötnek, a főnököd meg mindent tőled vár el és mindenért lecsesz? Tényleg ezt szeretnéd?

Régen én is hasonló munkakörben dolgoztam, tudom, hogy miről beszélsz, tapasztaltam.:) Akkor képtelen voltam kezelni a helyzetet, ráadásul én nem is szerettem ott lenni. Járt állandóan valamin az agyam. Aztán a sors teljesen más irányba terelt azóta és így visszanézve már tudnám, hogyan kezeljem az ilyen szituációkat.:) Igazából engem érdekel a spiritualitás és az ilyen dolgok. Sok-sok könyvet olvastam ezzel kapcsolatban és az egyikben nagyon jól le van írva, hogyan lehet akár az ilyen helyzeteket is kezelni. Azért unatkozol, mert el akarod kerülni a jelen pillanatot. Elkezd az elméd gyártani akár múltbeli, akár jövőbeli gondolatokat, elkezd kitalálni történeteket, majd azokat is megunja, csak, hogy teljen az idő, hogy jövőben tudhassa már magát. Egyszóval az elméd, nem képes elfogadni a jelen pillanatot és ettől akarsz szabadulni. Ezért gondolkozol és azonosulsz is a gondolatokkal. Van egy pár módszer, ami a jelenbe visz. Egyik ilyen, hogy figyeld, ahogyan lélegzel. (Jönni fog a gondolat, hogy oké, de ez unalmas). :) Ezzel ne törődj, csak figyeld a légzésedet, ahogyan az benned megtörténik. Másik módszer, hogy figyeld a gondolataidat. Te igazából nem a gondolataid vagy, csak hiszel nekik, azonosulsz velük. Nem lehetsz a gondolataid, ha már eleve meg tudod őket figyelni.:) A lényege ennek az, hogy ha beugrik egy gondolat, pl..: "Mikor jár már le a munkaidőm, ez unalmas, olyan monoton ez az egész stb..." Ne higgy ennek.:) Figyeld meg honnét jön és hová megy ez a gondolat. A semmiből jön és a semmibe megy. Csak, hagyd hogy jöjjön és menjen. Ha azonosulsz velük, akkor nem hagyod, hogy elmenjen, hanem tovább elmélkedsz egy gondolaton, majd ez megjelenik a testedben érzésekként. Frusztrált leszel, nyugtalan, unatkozni fogsz. :) Egy harmadik módszer az, hogy teljesen odakoncentrálsz arra, amit csinálsz. Közben figyelsz minden hangra, ami megjelenik, majd eltűnik. Figyeled mi jelenik meg a látóteredben. Érezd minden érzékszerveddel teljes mértékben azt, ami abban a pillanatban zajlik. Én úgy érzem ezzel tudok csak segíteni, aztán vagy sikerült vagy nem, de azért remélem, hogy tudtam segíteni. :) Vagy ha esetleg valamire, amit írtam kíváncsi vagy, vagy nem értesz, írj nyugodtan.:)

Úristen, de irigyellek! Rettentően stresszes a munkám, projekt manager vagyok. 20 évvel ezelőtt, egyetem alatt, nyári munkát végeztem egy ilyen futószalagos gyárban. Csodálatosan éreztem magam, akkor volt időm először elgondolkozni az életemről, hogy mit hogyan kéne tennem. Pl. akkor jöttem rá, hogy az akkori pasim kihasznál, és hogy lépnem kell. Addig erre sem volt időm a tanulás miatt, hogy ezt felfogjam.