Teljesen mindegy, mennyire szorgalmas és igyekvő az ember, úgysem számít semmit?

Jelen pillanatban az egyhónapos felmondási időmet töltöm és még fogalmam sincs, hogy mi lesz utána. A probléma oka, amiért ebbe kerültem, hivatalosan financiális okok miatti kényszerű leépítés.

A valódi oka azonban valószínűleg teljesen más. Bár el is bocsátanak a cégemnél embereket most így év végen, ugyanakkor vettek fel újakat is. Ugyanez történt az én részlegemen is, helyettem is kerül be valaki. Az illető egyik rokona már évek óta ott dolgozik és eléggé jóban van a főnökkel. Vagyis valószínűleg a jól ismert magyar jelenség történik most is. :(((

A legnagyobb baj az, hogy nem ez az első munkahelyem, ahol ez történik velem. Ráadásul sokáig voltam munkanélküli és nagyon keményen meg kellett küzdenem azért, hogy ide bekerüljek és bent is maradjak. Mindenki elismeri a hozzáállásomat, hogy mennyire lelkiismeretes vagyok.

Erre tessék...

Kívülről látszólag jól tartom magamat, de belül teljesen ki vagyok készülve, ahogyan telnek a napok, egyre jobban.

Soha nem lesz vége, mindig attól kell majd rettegnem, akárhová is kerülök, hogy mikor leszek onnan is kitéve, mert jön valaki, aki valakinek a valakije?