Ti értitek a karrierista embereket?

Azokat megértem, akik okosan csinálják: kiaknázzák a lehető legjobban a képességeiket, és a lehetőségeket. Vannak szakmák, ahol csak így lehet előrébb jutni, nincs nyolc óra, nincs hétvége. Azután amikor lépni kell, nem haboznak, és van is mit felmutatniuk. Egy idő után ezek az áldozatok kifizetődnek, akár válogathat is az ember a munkák között.

Azokat viszont nem tudom megérteni, akik full kreténbe nyomják, és csak az a céljuk, hogy megfeleljenek a feletteseknek,kicsinyesek, vagy irreálisak a távlati céljaik, csak meló orrvérzésig, család lesz&rva, hogy azután 45 évesen elérjen egy középvezetői szintet, meg 50 évesen az első sztrókot. A legtöbb helyen nem lehet egy bizonyos szintet meglépni, ezt időben észre kell venni, de ezek nem veszik észre. Ezek zizegnek meetingen, keménykednek a beosztottakkal, mert ennyit tudnak. Na, ezekért nem fáj a szívem.