Mivel motivaljam magam arra hogy vegre elmenjek dolgozni?

Hogy legyen normális életed.

Emberek között legyél.

Legyenek barátaid, megismerj valakit. Legyen családod.

Semmivel. Majd szüleid eltartanak, amíg élnek, utána hajléktalan koldus leszel.

Ne csüggedj, ismerek olyant, aki 12 éve csövezik, neked is menni fog!

Erre mondják "élettelen" "tudat hiányos" "semmit tevő"

Tuti párod/szerelmed sincs. Hidd el az adna egy nagy löketet, hogy elköltözz s vele legyél saját keresettel.

Legalább van valami értelmes hobbid?

Nem akarsz valakit magadnak?

Esetleg ha értesz valamihez, akkor ahoz kötődő papírt letenni s abban a körben dolgozni?

Élni sincs kedved?- hát így nekem se lenne ha a fent írt dolgokból semmim se lenne. Nem bántásból, de az ilyen haszontalan embereket halálba kellene küldeni. Anyád lennék lehet elszidnám a picsudat, de durván noszogatnálak /kényszerítenélek dolgokra! A szüleid se normálisak, hogy csak így hagynak...

Visszatérve hobbihoz, ha van valami ami felkeltené az érdeklődésed keresni kell olyan szakmát ami hozzá fűződik s elmenni azon belül dolgozni.

Amúgy a semmittevés is lehúzza a testet, tompítja az agyat pl "mit csináljak magammal?" hasonló kérdések vannak az agyban.

Vegyél egy kondi-fitnesz boltba vitamin kapszulát (az olyanokba rengeteg vitamin van s jobb mint gyógyszertári) és kezd el megmozdulni sétálni/biciklizni. Ettől majd jobb lesz a közérzeted.

Nekem is volt suli után egy lengő-tengő évem, de én varrtam, rajzoltam, terveztem ruhákat-bútorokat, gépen kockultam s ott is pályázatokra neveztem tervezésekkel... Stb

Megha zavar mert zavar ha feltetted a kérdést itt s magadnak, akkor magadon vegyél erőt!

Először mozgasd tested,gondolataid.

Nézegess hobbikat, felkelti e az érdeklődésedet. S tovább kell löknöd magad.

Meg azért írhattál volna pár dolgot:

Mióta tart ez? Hány éves vagy? Srác vagy csajszi?

Megnyugtatlan az emberek 70%-a azt se tudja mi az amit igazán szeretne csinálni s megis élne belőle(ezek az emberek csak robotolnak).

Vannak azok akiknek elképzelésük van de szerencsétlenek + nincs a célig "menetrendjük".

S azok vannak legkevesebben akik elhatározottak, fokozatosan felépítik a céljaikat.

Bennem 21évesen alakult ki a cél, amin már évek óta gondolkodtam. (apám kiskorom óta üvöltötte a képemben: Mi az hogy nincs céltudatod?!")

Filozz egy sort s ha elfogadod: Jólvan megmozdulok az már sokat számít. Első sorban a közérzeted legyen helyén, hogy ne húzzon az ágy stb.

Hajrá! Ne legyél nyomi!

23-N

Attól nem leszel jobb ember ha "party arc" leszel... Nekem sem volt az erősségem a beilleszkedés (jó de azért sem mert irritáltak a semmilyen témájú emberek pl ki hol bszott be /itta magát le stb)

Megtalálod a magad társaságát ha ki is mozdulsz.

Tanulj meg közvetlenül beszélgetni az emberekkel. Pl elmész s leállítasz valakit hogy mennyi az idő, útbaigazítás stb néha még a végállomáson is el tudok beszélgetni egy idegennel ha pl sokat kell várni.

Úgy nehezen megy ha zavarba vagy vagy nincs semmi téma/érdeklődési kör. Szóval még mindig önmagadat kell formálni mielőtt társaságon gondolkodsz.

Hidd el senkit se érdekel ha semmit nem tudsz mondani, de fordítva is unalmas lenne.