Akiknek soha nem voltak gondjaik álláskeresés, elhelyezkedés terén (leginkább ismeretség miatt), miért gondolják, hogy másoknak is (akiknek nincs ilyen protekció) könnyű dolga van?

Mindig első helyre vettek fel. Nem protekció. Qrva keményen dolgoztam azért, hogy piacképes tudásom legyen, sok önkéntes lehetőséget elvállaltam azért, hogy ismerjenek, és a szakmámban lehető legnívósabb gyakorlati helyet választottam. Ezen kívül tudatosan készültem az állásinterjúra, ismerem a HR-esek bevett manipulációs céljait, szokásait és módszereit, megkerestem rájuk a rám jellemző ellentámadási módokat. Ha valami kompetenciám hiányzott, akkor rákészültem.

Az utolsó állásinterjú első körében azt jelezték vissza, hogy én lennék az ideális jelölt, ha tudnék programozni. Úgyhogy minden este programozási tutorialokat toltam alvás helyett, három gyakorlati hely mellett, és két héttel későbbre elvégeztem egy ingyenes internetes alapozó tanfolyamot a számukra fontos nyelvből. Nem voltam tökéletes, de elég jó ahhoz, hogy felvegyenek három hónapra gyakornoknak, és annyi idő alatt felhoztam magam annyira, hogy jobb legyek a két szerep között ingadozó közvetlen főnökömnél, így kvázi megkaptam az ő helyét főállásba, ahelyett, hogy a beosztottjának vettek volna fel, ő pedig előlépett egy jobb poziba.

Cserében nem tudtam elvállalni a pénzesebb diákmunkát, nélkülöztem, két-három hónapig ezerötszáz forintból négy napra főztem. Idő- és energiahiány miatt elvesztettem az akkori barátnőmet, depressziós tüneteim voltak a krónikus kimerültségtől.

Amikor végre letudtam az államvizsgát és felvettek főállásba, három nappal később összeestem és két hétig beteg voltam.

Nem gondolom, hogy másnak is könnyű dolga van. Nekem sem volt az. Keményen harcoltam azért az ismertségért és azokért az eredményekért, amik miatt maga a felvételi könnyű volt.

Soha nem volt protekciòm de álláskeresèsi gondom sem.

Jò a CV-m, a kommunikáciòs kèpessègem, jò a vègzettsègem, a nyelvismeretem ès jòl nèzek ki. Nem kell protekciòhoz folyamodnom.

Nem kell ehhez ismeretség, saját magam is úgy voltam, hogy ha nekem ment, akkor miért ne menne másnak? Na meg ugye mindig könnyebb másnak megmondani, hogy mit csináljon, de a legnehezebb saját magunkat rávenni arra hogy igazán odategyük magunkat.

Egy nagyon egyszerű példán nézve, egyszerű azt mondani másnak hogy mosogasson el, megmondani hogy csak 5 perc lenne, de magunkat mégsem tudjuk rávenni.

Pl nekem s@r melom van.Ismétlem s@r..

Ezt is ismerös által szereztem.

3-asnak jó a kommunikációs képessége, de a szövegértés nem az erőssége: a kérdést nem sikerült megérteni:)

Egyébként nem ennyire általános a vélemény, mint ahogy azt a kérdés feltételezi. Pláne aki protekcióval került a helyére az tisztába van vele, hogy extra előnye volt.

Aki mégis könnyűnek látja, az csak azért mert nem látja át a helyzetet.