Nektek volt már olyan főnökötök, aki indokolatlanul tagadta meg tőletek a szabadságot?

Nem volt.

Egyébként nem köteles indokolni. A szabadságot törvény szövege szerint nem a dolgozó veszi ki, hanem a "munkáltató adja ki".

A "semmi nem indokolta azt" csak annyi, hogy semmi olyan, amiről te tudsz. A beosztottaknak (bármely szinten) sose lesz annyi információjuk a miértekről, mint a feletteseiknek.

A titkos büntetés elmélet nem logikus, mivel ha a "bűn" és a büntetés az alany agyában nincs kapcsolatba hozva, akkor az egész az értelmét veszti.

Próbáltál egyáltalán rákérdezni az okra a főnöködnél?

Ezek szerint az se úgy volt, hogy nem volt semmi indok.

Indok volt, csak nem hitted el/nem volt valós + nem volt elég jó (neked).

6 vagyok.

Amikor az elején szóba hoztam, akkor mindig lezárta annyival, hogy megbeszéljük. Ebből én naívan arra gondoltam, hogy ha szabira akarok menni szólok és akkor megbeszéljük.

Na ebből lett az, amit fentebb írtam. Aztán mikor láttam, hogy ő hogy képzeli a megbeszélést, akkor én is így álltam hozzá. Bejelentettem, hogy ekkor és ekkor nem leszek és kész. Ezen a ponton már nem érdekelt, hogy ez miatt kirak e.

A vége az lett, hogy én hagytam ott egy év után.

6.

Ja igen és persze úgy képzelte, hogy sose menjek se szabira se beteg ne legyek (az nem is voltam), és az életem úgy kb. dobjam el, hogy az ő elvárásait teljesítsem.

Csak épp elfelejtette mondani (pedig rákérdeztem...), helyette alattomos módszerekkel és másokon keresztüli üzengetésekkel nyitotta rá a szememet erre az amúgy biztos tök egyértelmű tényre.