Ha az ember közli a véleményét a főnökével, az hisztizés?

Szerintem amit emlegettek, annak az eddig olvasottak alapján köze nincs a hisztihez. Lehet akaratosságnak titulálni, vagy vélemény nyilvánításnak.

A "hiszti" viszont (histeria nervosa) az idegbetegség egy tünete, felajzott idegállapotban való dühkitörés, vagy súlyos nevelési hibából adódó, ehhez hasonló reakció.

Ez emelt hangon, gyakran sírással kísért tevékenység, esetenként tárgyak hajigálásával, törés-zúzással levezetett indulatkitörés.

Erről nem kaptunk információt, hogy történt -e hasonló dolog munkahelyeden, vagy szimplán, nyugodt hangon előadtad közlendődet a főnökségnek? Mert ha nyugodtan (nyilván ettől lehetett némi él a hangodban, ha nem emelted fel azt) közölted, az adatközlés/tényközlés és nem hiszti, ezzel lazán visszavághattál volna. Ők pedig nem idegorvosok, hogy elmeállapotodról értekezést tartsanak - szimplán idióták. Ez a helyretétel így szerintem lazán belefér egy kollegiális kapcsolatba, ha már ilyen szépen Ők is megillettek Téged.

Mivel azonban túl sokszor láttam már hölgyeket dühödt törés-zúzások közepette is "tényeket közölni", ordibálni, vagdalkozni, síró rohamot előadni, na arra én is azt mondanám, hogy hiszti... És a hisztis embereket - legyen az férfi vagy nő - sehol sem bírják elviselni, attól minden ép elméjű ember szabadulni szeretne, mert a hiszti olyan, mint egy fertőzés: terjed. Azt rögtön és azonnal izolálni kell. Gyakorlatilag magukat nullázzák ki az emberek a közösségből ezzel a színvonaltalan és ostoba magatartással.

Szóval attól lehet valakinek teljesen igaza, hogy hisztizve közli, de a mód miatt legtöbben eleve elutasítják véleményét, függetlenül annak igazságtartalmától.

Szóval inkább magadnak válaszolj, hogy melyik eset állt fenn a két alternatíva közül.

Ha az első, akkor ne foglalkozz tovább a munkahelyeddel, lépj tovább és keress egy normális új munkahelyet, de legközelebb alaposan gondold végig, érdeklődj, szimatolj, mielőtt egy munkát önként bevállalsz. Nyilván azért ajánlgatják önkéntesnek, mert a feladat nehezebb az átlagosoknál. Ha meg már elvállalt az ember valamit, akkor azt illik megcsinálni lehető legjobb tudása szerint. Ha nem sikerül, akkor ez van, látják, hogy megpróbáltad, a jó szándék részedről megvolt.

Nyilván ettől az elcseszett idő/pénz/anyag vesztessége nem vet rád túl jó fényt, nyilván jobban járt volna mindenki, ha nem ütöd le más elől a lehetőséget, aki esetleg elboldogul a feladattal, de egy-két ilyet mindenkinek el szoktak nézni.

Ha engem kérdezel, nem a mai kor (szerintem kifejezetten ostoba, égesd ki magad, tolakodj a lehetőségekért) álláspontját képviselem. Az ember otthon legyen a saját császára; tudjon mindig mindent jobban, elsőre megoldani a családban, vagy megszervezni a közös megoldást. Ott élje ki szunnyadó kreativitását. Ne rivalizáljon persze ott sem az ember, hanem kooperáljon.

Ha valaki jobb megoldást tud, mindig hagyja kibontakozni, érvényesülni, de ha nincs jelentkező, akkor kezdeményezni kell, hogy haladjanak a dolgok, másképp ellaposodik a magánélet és jönnek a családi gondok, bajok.

Viszont jobb egy munkahelyen a második vagy harmadik frontvonalban harcolni a betevő kenyérért, mert az csak a munka. Ne legyünk benne utolsók soha, ez nagyon fontos, de elsők sem! Valahol az arany középút, ha úgy tetszik, a középszerűség biztosítja gyakran a legnyugodtabb, bár vitathatatlanul nem a legnagyobb pénzkeresetet. Ebben a pozícióban pedig mindig van időnk mérlegelni, hogy milyen extrákat vállalunk be és azt is milyen feltételekkel. Sőt, a feltételeket alkalmas, nem tolakodó, de érthető és védhető módon nyomatékosítani is főnökeinkben. Számomra a munka van azért, hogy tisztességgel, egészségesen megélhessek és soha sem fordítva. De ezt majd középkorban az orvosok fogják igazán megértetni az emberrel...

Sok sikert az új helyen.

Nem felmondani kell, az túl egyszerű. Hol marad akkor a pedagógia? Ha indokolatlanul hisztisnek neveznek valakit, szimplán meg kell mutatni nekik egy igazi hisztirohamot.

Utána levenni a hangot, az előre odakészített seprővel felseperni az üvegszilánkokat, csempedarabokat, majd lágy, hálószoba hangon hozzátenni, hogy bocsi - ez volt a DEMO verzió, hogy legalább legyen fogalmuk a "hisztiről", mi is az, mielőtt legközelebb ekkora hülyeségeket beszélnek. "Ha ez nem volt kellőképp meggyőző, ajánlhatok egy orvosi szakkönyvet is."

Sose mondják többet, elhiheted... :DDD Örülnek, ha emberi hangon nyilvánít valaki nekik véleményt. Az ilyen majmok megérdemlik.